Az Álmok álmodói előzetes tervei jóformán még meg sem születtek, s a Millenáris Park elképzelései csak a fejekben és a tervrajzokon voltak láthatók, a rendezvényközpont és annak minden leendő eseménye máris a politikai viták és a sajtó támadásának kereszttüzébe került, s ez a hozzáállás határozta meg sorsát a későbbiekben is. Így történhetett meg, hogy a millenniumi rendezvények egyik kiemelkedő alkotása, az állandó múzeumi palettáról méltánytalanul hiányzó magyar tudomány- és kultúrtörténeti kiállítás páratlan tudományos eredményeivel és szellemi értékével együtt szintén politikai színezetet kapott, holott tisztán szakmai szempontjait számos szakértő példaértékűnek nevezte.
Az utóbbi hónapok legfontosabb kérdése a bezárás szükségessége volt, amellyel kapcsolatban számos érv és ellenérv látott napvilágot. Bár Mizsei Zsuzsa június 6-án a Népszabadságnak még azt mondta: szeretné elérni, hogy „ez egy állandó jelleggel működő intézmény legyen, és a kiállítás is megmaradjon”, az őszi nyilatkozatok már az Álmok álmodói bezárásáról és az erről szóló fideszes kormányhatározatról szóltak. Csörgő Tünde, a Millenáris Programiroda Kulturális Kht. kommunikációs vezetője elmondta, hogy a kiállítás időszakos voltáról még az előző kormány rendelkezett, amikor a tárlat nyitva tartását 2001. december 18-tól 2002. december 31-ig határozta meg. Szólt arról is, hogy a kiállítás anyagát képező közel háromszáz tárgy közül mindössze öt van a Millenáris Kht. tulajdonában, a többit más múzeumok és gyűjtemények kölcsönözték, s ezek a szerződések az év végével lejárnak. Hozzátette, hogy a kiállítócsarnokokat a további üzemeltetéshez az ideiglenesre tervezettség miatt mindenféleképpen át kell alakítani az újabb tárlatok megrendezése előtt. A következő időszaki kiállítás a tervek szerint 2003. november 3-án nyílik meg, és a kommunikációs technológia vívmányait mutatja be.
Sipka László – aki a kiállítás ipar- és technikatörténeti részeivel foglalkozó főszakértőként koordinálta a munkát – úgy látja, a tárlat állandóvá tétele megoldható a Millenárison, hiszen a tárgyak jelentős részének kölcsönzését meg lehet hosszabbítani, illetve pótolni lehet abból az anyagból, amit idén helyhiány miatt nem tudtak bemutatni. Gazda István kandidátus, a kiállítás természettudományi területének főszakértője is az Álmok álmodói átrendezett, felfrissített tárlatának az egykori Ganz gyár területén való további egy évig tartó fennállása mellett érvel. Elismeri, hogy az épületegyüttes kijavításra szorul, de úgy látja, hogy ezt a munkát három hónap alatt el lehet végezni. Véleménye szerint elegendő lenne az újonnan megnyíló kiállítást a nyagyobbik csarnokban berendezni, a kisebbikben időszakos tárlatokat rendezhetnének. Elmondása szerint a legelső tervek is erről szóltak, s ezt most viszonylag olcsón meg lehet valósítani. „Mivel sok múzeum nem tudott bemutatkozni a tárlaton, hiszen a bőséges anyagnak csak egy részét tudtuk kiállítani, a visszakért tárgyakat könnyen helyettesíthetnénk. Én mindig is azt szerettem volna, ha a kiállítás folyamatosan változó anyagra épül, a tudomány új eredményeivel halad. A témakör legyen állandó, de a berendezések folyamatosan cserélődjenek, alkalmazkodjanak az aktuális évfordulókhoz és a legfrissebb találmányokhoz.” Gazda úgy látja, a kisebb teremben lehetne olyan időszakos kiállításokat rendezni, amelyek kereskedelmi szempontból is fontosak, és amelyek bevétele segíthetné a tudománytörténeti tárlat költségeit. Gazda István beszélt a kiállításhoz kapcsolódó tervekről is, amelyek az első időszakban az időhiány, a kormányváltás után pedig a Millenáris Park üzemeltetésével kapcsolatos gazdasági botrányok miatt hiúsultak meg. Ilyen például A hét műtárgya program – ennek keretében minden héten egy olyan különleges értéket mutatnának be, mint például Kossuth saját botanikai gyűjtése, a Rudapitechus régészeti leletei, Semmelweis Ignác boncasztala vagy a Franciaországból nemrég visszaérkezett ötven híres Magyarország-térkép –, és több száz éves receptek alapján készült ételeket és cukorkákat, valamint az összes magyar üditőitalt árusítanák a büfében. Szólt a nagy CD-programról is, amely a kiállításhoz kapcsolódó kutatások teljes anyagát tartalmazná témánként külön lemezen, ebből ez idáig egyedül a népzenei készült el.
Ezekre eredetileg idén került volna sor, a tervek készen vannak, s Gazda most látja elérkezettnek az időt a tervek megvalósításához. Úgy érzi, ha most nem lépnek, évek múlva már nagyon nehezen lehet újra mozgósítani a programban részt vevő több mint kétszáz szakembert. A tudománytörténész emlékeztetett arra, hogy az idén Bolyai-év volt, s a kiállítás anyagát is ennek szellemében állították össze. „Jövőre azonban Neumann-év lesz, amelynek kapcsán a XX. század találmányait lehet előtérbe helyezni, a számítástechnika, az internet és a digitális technika eredményeit, hiszen mindezeket ennek a pesti matematikusnak köszönheti a világ.”
Eleőd Ákos, a kiállítás művészeti, belsőépítészeti főrendezője mindenképpen szükségesnek tartja a december végi zárást. „Én arra kaptam megbízást, hogy egyéves, időszakos kiállítást rendezzek, amely 2002. év végével bezár. Ez alapvetően megszabta a tárlat technológiai koncepcióját. Ha a felkérés állandó kiállításra érkezett volna, akkor egész más anyagokat és szerkezeteket alkalmazunk. Érzelmi okokból természetesen azért engem is foglalkoztatott egy esetleges rövid távú meghosszabbítás lehetősége, a megkérdezett jogi szakértő azonban perdöntő érvet mondott: miután a kiállítás szerkezeteire vonatkozó kivitelezői garanciák előre rögzített időtartamra szólnak, egy ilyen típusú felelősségvállalás meghosszabbítása biztonsági szempontból irreális” – fejtette ki. „Az Álmok álmodói sikere, elsősorban a nagy látogatottság, a pozitív szakmai visszajelzések és a hatalmas kutatási anyag azonban jó tárgyalási alapot biztosítanak a folytatásra, egy tudomány- és kultúrtörténeti állandó kiállítás létrehozására” – tette hozzá.
A nagyszerű kezdeményezés segítése mellett kötelezte el magát a magyar tudományos élet számos kiválósága, többek között Ábrahám György és Wenzel Klára, a színtévesztést korrigáló szemüveg kutató-fejlesztői, Pavlics Ferenc, a holdautó megalkotója, Bejczy Antal, a Mars-expedíció járműprogramjának egyik kulcsszereplője, Anisits Ferenc, a 2000-es év díjnyertes BMW-motorjának megalkotója, a Kürti testvérek, az adatmentés nemzetközi szaktekintélyei és Oláh György Nobel-díjas kémikus is. Eleőd szerint ez a nagyszabású projekt az európai uniós csatlakozáshoz kapcsolódóan jöhetne létre, hiszen az EU kiemelten támogatja azokat a törekvéseket, amelyek a tagországok identitástudatának ápolását tűzik ki célul. Az állandóvá kialakított tudomány- és kultúrtörténeti tárlat végleges helyeként az építész-főrendező a Ganz gyárhoz hasonlóan egy volt ipari létesítmény revitalizációját tartaná ideálisnak. Elgondolása szerint a négyes metró projektjének részeként kiépülő Kelenföldi pályaudvar által tehermentesített, funkcióját vesztett Déli pályaudvar lehetne erre az egyik legatmoszférikusabb helyszín. Eleőd Ákos elmondta: törekvésük, hogy az Álmok álmodói valamilyen formában tematikusan, közvetlenül is folytatódjon, de ennek pontos körülményeiről még folynak a tárgyalások. Jelenleg a kiállítás tartalmi koncepcióját, szellemiségét továbbörökítő CD-ROM-on dolgoznak, a tárlat kétkötetes, összefoglaló nagykatalógusát pedig decemberben mutatják be. Az Álmok álmodóit eddig közel 550 ezren tekintették meg, december folyamán pedig ingyenesen látogatható a kiállítás.
Gazda István, akitől a kiállítás megvalósításának ötlete származik, s aki felkutatta azokat a szakértőket, akik két és fél éven át az egyes részletkérdések kidolgozásában folyamatosan segítettek az alkotóknak, így summázta három gondolatsorban a történteket:
„A jelenlegi, miniszteriális szintű oktatási és kulturális szakemberek véleménye szerint bizony szükség lenne a jövőben is egy ilyen jellegű, folyamatosan bővülő, megújuló tudománytörténeti tárlatra. Sajnos ez a kiállítás elég jól sikerült ahhoz, hogy a lebontásával kapcsolatos döntést messzemenően jogosnak kell elfogadnunk. A kiállítás bizony politikamentes, ez is fontos érv bezárása mellett. A kiállítás anyagát tudós szakemberek állították össze, nyilván ez is súlyos hibának minősül. A kiállítást a látogatók szeretik, az iskolások szívesen jönnek, a határon túliak is. Ennyi negatív érv egymás mellett valóban egy kicsit sok. Ezen csak bontással segíthetünk, csak így vethetünk véget e sikersorozatnak. Hogy visszatérhessünk végre a szürke hétköznapok jól megszokott, semmitmondó, kereskedelmi ízű tárlataihoz.”
Gazda István továbbá hangsúlyozta: „Fölösleges az általános műveltség emelésével bajlódni. Ez nem fér bele a nemzetközi elgondolásokba, a ránk kirótt jövőképbe. Nyugodjunk végre bele: egyszer volt Budán kutyavásár, egyszer etették ilyen drágán Budán a halakat, egyszer ámulhattunk múltbéli tudományos bravúrjaink láttán. Örüljünk annak, hogy legalább egyszer büszkélkedhettünk eleinkkel, s hogy unokáinknak mesélhetünk majd arról, hogy ott jártunk, láttuk, furcsa előtörténeti órát kaptunk, aztán örökre hazazavartak bennünket. Mert a Big Brother világa nem a Millenáris-kiállításon vár bennünket, hanem odahaza. Folytatván szép, csendes, számunkra külhonban előírt elhülyülésünket.” A tudománytörténész befejezésül hozzátette: „A zárás előtt ennyit mondhatunk: köszönjük a tudomány- és technikatörténész kollégáknak, hogy egyszer a két adás közötti szünetben átkapcsolódhattunk pár percre egy másik csatornára. Amíg rá nem vertek a kezünkre. Rendeletre. Viszlát a Déli pályaudvaron. 2050-ben.”
origo.hu
Gulyás Gergely: Újabb hat hónappal meghosszabbítják a lakossági kamatstopot
