Az aranykor emlékei

Minden évszázadban éltek, élnek is tudósok, gondolkodók, akik a világi tudásnál többre tartják az aranykor bölcsességét, az ősegység foglalatát. Sören Kierkegaard, Julius Evola, René Guénon, Hamvas Béla, Várkonyi Nándor, Kodolányi János és Jókai Anna a krisztusi út felé terelnék ma is az emberiséget. Életművükkel gondolati kontaktust teremtenek az aranykori ős-egy elve felé.
Várkonyi Nándor hatalmas életművében az aranykor konkrét, művelődéstörténeti bizonyítékait keresi egymástól földrajzilag elképesztően távol lévő mitológiákban. A kínai, a japán, a tahiti, a walesi, az inka, a hindu, a keresztény, a zsidó, a mohamedán világlátás lényegi hasonlóságát, amely a világmagyarázaton kívül számos konkrét, művelődéstörténeti tényben is megmutatkozik, Várkonyi Nándor elképesztő szellemtörténeti tudásanyaggal igazolja. Az 1896-ban született, 1975-ben elhunyt Várkonyi Nándor 1945 előtt megjelent írásainak nagy része tiltott terméknek számított 1990-ig. Hatalmas köteteinek nagy része kéziratban maradt, amelyeket Várkonyi Nándor gyermekei és unokái őriztek meg az utókornak. A rendszerváltozás után megkeresték vele Mezey Katalin költőt, az alakuló Széphalom Könyvműhely kiadóvezetőjét. A költő idestova tizenkét éve szenteli életét a Várkonyi-hagyaték gondozásának és megjelentetésének. 1991-ben szerződést kötött a jogutódokkal, és azóta sorra napvilágot látott Az elveszett paradicsom, Az ötödik ember három kötete, a kétkötetes Varázstudomány, az Írás és a könyv története, s most kezünkben tarthatjuk a Sziriat oszlopait is. Ez az összegzésértékű munka, az özönvizet megelőző világ ős-egységére utaló bizonyítékok foglalata 1972-ben és 1984-ben erősen megcenzúrázva, megcsonkítva jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. A materialista hatalom ugyanis Isten létezésének konkrét, tudományos igazolását vélelmezte a könyvben.
E remekmű Josephus Flavius zsidó történetíró Archaialogia Judaika című munkájának egyik téziséből indul ki. Ádám fiának, bizonyos Séthnek nemzedéke aranykori békét teremtett, az igazi tudáshoz igyekeztek visszavezérelni az emberiséget, tudtak olvasni a csillagokból, és ismerték Ádám jövendölését is az özönvízről. Hogy megóvják a teljes pusztulástól az emberiség aranykori bölcsességeit, följegyezték két oszlopra, az egyik égetett agyagból, a másik kőből készült. A bibliai Arphaxad fia, Sém unokája, Noah ükunokája, egy bizonyos Kainán megfejtette az oszlopok rovásait. Az ő írása nyomán maradt fönn Georgiosz Szünkellosz bizánci krónikájában is az egyiptomi–zsidó hagyomány. Ám maguk az oszlopok is láthatók „Sziriadu” földjén.
Sziriat oszlopainak megannyi bölcsességét, az aranykor tudását járja körül könyvében Várkonyi Nándor. Öt mozzanat köré rendezi könyvét, amely az egységes föld elméletét látszik igazolni. Az első bizonyíték a mindenütt szinte egyforma vízözönmondák és katasztrófatudományok ténye. A második a megalit építészeti emlékek, a harmadik a piramisépítés úgynevezett tellurikus, azaz nép- és földközi hasonlósága. A negyedik egynémely növény- és állatfajták azonossága a föld minden táján. Az ötödik a törpe népek töredékeinek jelenléte szerte a világon.
Várkonyi imponáló mitológiai, néprajzi, régészeti, növény- és állatföldrajzi magyarázatainak sokrétűsége azokat az olvasókat is lenyűgözi, akik kétkedve, metaforaként fogadják csak el az eszmetörténet egyik legnagyobb alakjának következtetéseit. Ami mindennél fontosabb: e könyv arra készteti az embert, kezdjen el gondolkodni arról, honnan jöttünk, hová tartunk, s mi végből teremtett bennünket Isten e földre.