Egy botcsinálta színikritikus

A főcímben jelzett bárdolatlan firkász, vagyis a botcsinálta színikritikus én magam lennék. Miért is? Egyfelől, mert elfogult vagyok a pécsi társulattal, mivel hosszú éveken át dolgoztam szülővárosom teátrumában. Baráti szálak kötnek a színészekhez, a műszakhoz, a titkársághoz. Így szilveszterkor megengedhető lazaság dicsérnem egykori kollégáimat. Másfelől igyekeztem szellemeskedni a címmel, hiszen Spiró György Imposztorában éppen Moliére-darabot próbálnak a színműbeli színtársulat tagjai – ha nem is A botcsinálta doktort. Végül pedig aktuális az írás, amennyiben a főszerepet alakító Jordán Tamás holnaptól a Nemzeti Színház vezérigazgatója. A helyettesi posztot Balikó Tamás tölti majd be, aki a Pécsi Nemzeti Színház direktora.
Ez utóbbi két tény kitűnt a pesti vendégjátékon megjelent nézők összetételéből. Soha ennyi kritikust vidéki előadáson (kivéve „természetesen” a kaposvári és az egykori szolnokiakat) nem láttam. Érdekes, eddig a pécsiek nem tartoztak a mord ítészek kedvencei közé. Soha ennyi vélt, meg valós hatalmasság és médiacsillag nem szorgoskodott a Pécsi Nemzeti Színház egyik produkcióján sem. Valóságos szimpátiatüntetésnek lehettem részese. Szimpátiatüntetésnek, a megjelent Görgey Gábor kultuszminiszter mellett. Talán ellenőrizte, jól döntött-e, amikor Jordán Tamást nevezte ki a nemzet első színházának élére. Ha ellenőrizte, megnyugodhatott, Jordán remekelt. Én még láttam ama híres ősbemutatót, amelyben Major Tamás alakította a főszerepet. Remekül. Na ja, ő maga kérte fel Spirót, írjon számára az Ikszekből darabot. Jordán úgy játszott, mintha a szerző neki írta volna Boguslawsky figuráját.
Milyen furfangos rendező Hargitai Iván, és milyen jól ismeri a pécsi társulatot. Igaz, nem tudhatta, hogy vendégként meghívott főszereplője a bemutatót követően a Nemzeti igazgatója lesz. Az ötlet ötöst érdemlő módon sült el, hiszen a történet szerint Boguslawsky, a híres színész visszalátogat egykori színházába egy szerep eljátszásának erejéig, s ott megbabonázza a társulatot hozzáértő Tartuffe-elemzésével. Megjegyzem, ezt a jelenetet a szerző éppen azért írta, mert tudta, Major lubickolni fog benne. Jordán Tamás alakításából olyan hiteles erő áradt, akár ha egy valódi próbán néztük volna.
Ez a sallangmentesség jellemezte minden színész játékát. Kérem, ilyen a tükörpontos szereposztás! Sólyom Katalin (Kaminska, Boguslawsky valamikori kedvese és partnere) a valóságban tényleg együtt játszott egykor Jordánnal az Universitas együttesben, Rázga Miklós (Kazynski, színidirektor és rendező) nem egy produkciót állított már színpadra, N. Szabó Sándor (Rogowski, régebben bonviván és ripacs) az általam ismert legkiválóbb – értsd dicséretként – ripacsok egyike, miként imádnivaló felesége, Unger Pálma (Skibinska, a még mindig hódítani akaró volt primadonna), Pilinczes József (Skibinski, a csiszolatlan, nyers erő), az őserejű, megfékezhetetlen színész, Bánky Gábor (Niedzielski, aki apró ötleteivel, csendes alázattal viszi tökélyre alakításait), a színészi intellektus nagyágyúja, Fábián Anita (Kaminska, aki szabadulna eddigi életétől bármilyen áron) fiatal, gyönyörű és mind ügyesebb, Bajomi Nagy György (Kaminski, az örök jóképű charmeur), az örök kölyök, Krizsik Alfonz (ügyelő), egy valódi színházi ember, Németh János (tábornok), benne ott egy rockénekes torka, drámai erő és a humor, Benyovszky Tamás (büfés), reklámokból is ismert elsőrangú karakter, Tadits Ágnes (súgónő), csodás hang, mindig megbízható jelenlét, Ujláb Tamás (díszítő) őstehetség, aki egy kis pótkerékkel többön szalad.
Barátaim, boldog új esztendőt mindannyiótoknak!