Folytatódó sajtóháború

Szívesebben beszélgetnénk most Krisztus születéséről és a betlehemi jászol körül álló pásztorokról, ám a médiaháború nehéz ütegei még advent utolsó vasárnapja előtt sem hallgatnak el. Rozgics Mária, az október óta hetilappá alakult Magyar Világ főszerkesztője ezen mondata meghatározta a Magyarok Házában tartott, Médiakarácsony című kerekasztal-beszélgetés hangnemét, amelyen rajta kívül Medvigy Endre irodalomtörténész, Tellér Gyula szociológus, Szentmihályi Szabó Péter író, Vona Gábor, a Jobbik alelnöke és Furkó Zoltán rádiós irodalmi szerkesztő vett részt. Az eszmecsere középpontjában Furkó Zoltán Háború és béke rádióban és televízióban című könyvének bemutatója állt. Tellér Gyula szociológus vitaindítójában idézte fel a Magyar Rádió két világháború közötti fénykorát 1935-től 1944-ig, amikor Furkó Zoltán nagy elődje, Cs. Szabó László, az esszéista, író, irodalomtörténész vezette a rádió irodalmi rovatát, s a nyugatosok, Móricz Zsigmond, Németh László, irodalmunk jelesei tartoztak a médium vonzásköréhez. Ők tudták, hogy a Magyar Rádió hangja képes egységben tartani a trianoni diktátum előtti haza magyarságát is. Ám ha a rádió és a televízió rossz kezekbe kerül, „a sátán birodalmává” teheti az országot. Furkó Zoltán könyvének zárófejezete a rádiós és tévés médiaháború 1990–1994-ig tartó, a nemzeti erők teljes vereségével záruló szakaszáról szól. A szerző felszólalásában is rávilágított Göncz Árpád köztársasági elnök negatív szerepére. Beszélt az egykori, börtönből kiszabadult műfordító-íróról, akit szinte mindenki hősként ünnepelt, míg az írószövetség elnökeként szét nem zilálta és tönkre nem tette a szervezetet, s minden korábbinál megalázóbb helyzetbe hozta az írótársadalmat. Aztán hazánk köztársasági elnökeként kiszolgáltatta az országot a rendszerváltozás-ellenes erők, először az SZDSZ, majd az MSZP pártérdekeinek, jelentős mértékben az írott és az elektronikus sajtó által.
Furkó Zoltán megígérte, hogy folytatja munkáját, s feldolgozza a baloldali sajtó ámokfutásának azon korszakát is, amelyet mindmáig a kereskedelmi televíziózás fémjelez. Vona Gábor szerint a jelenlegi baloldali-liberális kormány a rádió és a televízió totális megszállásával a Kádár-korszaknál is veszélyesebb diktatúrát kényszerít az országra. A kereskedelmi csatornák porig alázzák és rombolják az emberi lelkeket, s ez a fizikai pusztításnál is veszélyesebb.
Nyilvánvaló, hogy a közszolgálati és a kereskedelmi médiumok hatalmát a jelenlegi kormány leváltása előtt a nemzeti erők aligha tudják megtörni.