Oscar-esélyes a Sejtjeink

Almási Tamás ózdi dokumentumfilm-sorozatáról sokan úgy vélték, hogy föltette a koronát egy életműre. Arra, amely 1983-ban kezdődött a Kölyköd voltam című, az Edda együttesről és a szocializmusban talajtalanná vált vidékről feljött gyerekek tragédiájáról szóló alkotással. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy Almási Tamás soha nem a szenzációt keresi csak, hanem a társadalmi és a lélektani okokat. Soha nem elégszik meg egy-egy látványos elméleti végkövetkeztetéssel, hanem akkor is tovább kérdez, amikor mindenki más abbahagyná a tényfeltárást. Így az Edda együttes portréja mögött láttuk a kallódásra ítélt fiatalokat is, akiknek nem csak a magukra hagyatottságuk, a családi háttérük tönkremenetele okozza megoldhatatlannak látszó gondjaikat. E fiatalok túlnyomó többsége vagy maga is faluról, kisvárosból jött, vagy még a szülei költöztek föl onnan a hetvenes években. Almási Tamás a megszólaltatott fiatalok kálváriáin keresztül rádöbbent bennünket arra, hogy hősei mind a korai hetvenes években elkezdett magyarországi szocialista falurombolás és a kisvárosellenes merényletek áldozatai. Filmjével ő is bizonyította, hogy ami Ceausescunak Erdélyben erőszakkal nem sikerült, azt Kádár Jánosnak sikerült végbevinnie a települések úgynevezett összevonásával, amikor közel kétezer magyarországi falu és kisváros vált szerep nélkülivé. Almási 1987-es filmjéből nyilvánvalóvá válik a mai néző számára, hogy Ózd tragédiáját nem a rendszerváltozás okozta, hanem a Kádár-rendszer iparpolitikájának dilettantizmusa, majd az 1980 táján elkezdett privatizáció, a kommunista hatalomátmentés egyik legravaszabb eszköze.

Almási Tamás az ózdi eposz fejezeteivel több szemlenagydíjat, a Kamera Hungária ’99 nagydíját és dokumentum-kategóriadíját is elnyerte, ám ahelyett, hogy a babérjain üldögélne, új témakör kezdte foglalkoztatni. A Szívügyeim című 1996-os filmjében körüljárta egy szívátültetés kálváriáját, fölvetvén a témakör minden egyes nézőpontját, a morális kételyektől kezdve az orvosi kudarcig. E filmjének történetét az élet írta, ő happy endben reménykedett, ám a történet tragikusan, az új szívet befogadó ember halálával ért véget. Ezután elhatározta, hogy a lombikbébiprogramról, az élet megfogantatásának misztériumáról készít egyszerre valóságos, költői, emberközeli dokumentumfilmet Sejtjeink címmel. Kiválasztott három meddő házaspárt, s éveken át rögzítette kamerájával heroikus küzdelmeiket. Úgy érezte, erkölcsi kötelessége, hogy addig nem hagyhatja abba az alkotómunkát, amíg nem fordul fölemelő, biztató történet-végkifejletbe a három házaspár mindegyikének sorsa. Miközben a néző szemléli a filmet, átéli mind a hat ember pozitív drámáját, érzi, hogy a rendező-operatőr már nemcsak a kamerát tartja, hanem részesévé vált a történetnek. Személyes kudarcaként éli meg a sokáig legszerencsétlenebbnek tűnő házaspár sikertelenségeit és saját diadalának érzi, amikor mindhárom családban megszületik a gyermek. Okosan kérdező sziszifuszi türelme meghozta hát gyümölcsét.
Almási Tamás a Sejtjeinkkel megnyerte az idei, 33. Magyar Filmszemle dokumentumnagydíját. A hatalmas sikeren fölbuzdulva a film forgalmazója, a Budapest Film megpróbálkozik azzal, hogy mint a dokumentumfilmezés hőskorában, a Corvin Filmszínházban, főműsoridőben bemutatja a Sejtjeinket. A díszbemutató december 1-jén, vasánap volt az Uránia Nemzeti Filmszínházban, december 5-től pedig a Mammut mozi tűzi műsorára. A film jelenleg is versenyben van a 2003. évi Oscar-díj-jelölésért.