Ha két esztendő után számvetést kellene készíteni, mit gondol, mi a véleménye a közönségnek a Filmmúzeumról?
– Véleményem szerint rajtunk kívül Magyarországon lassan már nincsen olyan csatorna, amely a főműsoridőben értelmes programokat sugározna. Archív és szerkesztett műsoraink már most 1,3 millió háztartásban láthatók, s egy kulturális csatornánál itt és most Magyarországon 1,4 millió háztartás a plafon. E számok feketén-fehéren bizonyítják, hogy a néző követeli a Filmmúzeumot. A közönség szeretetéről tanúskodik, hogy az utcán naponta többször is megállítanak, mondván: „Isten áldja meg magukat a Filmmúzeumért”. Komlós Juci az Aranykor díjkiosztásán kijelentette: mi tartjuk őt életben és még számos méltatlanul mellőzött kitűnő nagy színészt. Ugyanitt egy portás bácsi nem kevesebbet jelentett ki, mint hogy a Filmmúzeum nem más, mint a XXI. század kereszteshadjárata. Mi szerényebben úgy fogalmazunk: azok nézik a mi „antitévénket”, akiket a tévé már nem érdekel. Az elmúlt két évet akár sikertörténetnek is hívhatnánk, bizonyítottuk, hogy a sokak által lenézett magyar film 14 órában nézhető, az estő főműsoridőben is 250 ezer ember lát bennünket.
– Januártól kezdve azonban külföldi filmeket is fognak sugározni.
– Érzékenyen érint bennünket és talán a magyar kultúra értékeire fogékony nézőt is, hogy bezárták előttünk a Magyar Televízió archívumának ajtaját. Egyszer csak kaptunk egy levelet, amelyben a Magyar Televízió közölte, hogy jövő évtől kezdve az eddigi hat-nyolcszáz dolláros sugárzási díj helyett már csak 23 ezer dolláros óradíjért kaphatunk műsorokat. Miután ez az információ a magyar sajtóban is megjelent, egy újabb levélben már azt állították, hogy valamit félreértettünk, ajánlatuk jelenleg 3600 dollár óránként. Bármennyire is jobban hangzik ez a szám, még mindig ötször olyan drága, mint amiért átlagosan bárhonnan a világból tudunk filmeket vásárolni. Előállt az a képtelen helyzet, hogy Magyarországon létezik egy kulturális tévécsatorna, amely Laurence Olivier, Ingrid Bergman vagy Ingmar Bergman filmjeihez könnyebben hozzájuthat ezentúl, mint egy MTV által rögzített színházi előadáshoz vagy magyar tévéjátékhoz. A Filmmúzeum nem biztos, hogy rosszul jár ezzel, hiszen briliáns külföldi anyagokat, Oscar-díjas filmeket, klasszikus francia játékfilmeket, hollywoodi sorozatokat vásároltunk a 2003-as évre. Továbbra is lesznek természetesen magyar játékfilmek, hiszen már eddig is több mint kétszázötvenet mutattunk be. Műsorunk gerincét magyar és külföldi mozifilmek képezik majd, ám nem lesznek szilveszteri műsorok, magyar tévéjátékok, színházi közvetítések. Szerintem az, hogy van az országnak egy felbecsülhetetlen értékű televíziós archívuma, amire rákattintják a lakatot, és a köz nem részesül belőle, az több mint nonszensz.
– Hogyan képzeli a Filmmúzeum jövőjét?
– Továbbra is legnagyobb vásárlói maradunk a MOKÉP-nek, jövőre szeretnénk legalább kilencven egész estés nagyjátékfilmet bemutatni, a Színház- és Filmművészeti Egyetem eddig soha nem látott főiskolás vizsgafilmjeit fogjuk műsorra tűzni, s magángyűjtők archívumaiból is vásárolunk. Eközben konokul készítjük saját műsorainkat is, de 2003 januárjától a Filmmúzeum már nem csak a magyar filmek „mozija” lesz. A tervek szerint magam kilencven Aranykor-interjút készítek a jövő évben, amit úgy érzem, a szakma és a közönség is nagy szeretettel fogad, bár a tempó már néha meghaladja az erőmet. Legutóbb Ferrari Violettával beszélgettem, korábban a magyar rajzfilmgyártás két nagy szaktekintélyével, Dargay Attilával és Gémes Józseffel, akiket az elmúlt években senki nem kérdezett meg semmiről. A Filmmúzeum nem díjakra, hanem elismerésre és némi segítségre vár csupán. Nagyon kevés munkatárssal, kis pénzből gazdálkodunk, most például kérdéses, hogy fenn tudjuk-e tartani stúdiónkat jövőre is. Harcolunk egy ügyért, amit nem mindig tudunk győzelemre vinni, és én már nagyon elfáradtam. Néha olyan őrült ötletek is eszembe jutnak, hogy ülősztrájkot fogok szervezni a NKÖM folyosóján, és addig föl nem állunk, amíg nem találunk segítséget. Szeretnék kiabálni, hogy nézzen már ránk valaki. Vegyük úgy, hogy ez volt az első sikoly.
*
Prokopp Dóra pénteken bejelentette, hogy 2003. január 15-től a Filmmúzeum kódoltan sugározza műsorát, ugyanúgy, ahogy a két évvel ezelőtti indulás után néhány hónapig. Azok a nézők, akikhez kábelhálózaton át érkezik a műsor, semmit sem éreznek az átállásból. Az egyéni műholdvevővel rendelkezők egy modul közbeiktatásával továbbra is élvezhetik a műsort. Nem változik hát a Filmmúzeum előfizetési módja, a csatorna továbbra is a kábeltársaságoktól befolyó díjakból tartja fenn magát. Az átállás lehetővé teszi, hogy a cég pontosabban számoljon el azokkal a kábeltársaságokkal, amelyek az adást sugározzák.
origo.hu
Kábítószer-kereskedőket fogtak a rendőrök a Havanna-lakótelepen
