Édes néném, hibátlanul működött a megérzésem, amikor múltkori levelemben a hazaárulózás veszedelmeitől óvtam magam. Nem eléggé. Első indulatomban ugyanis lehazaárulóztam a Magyar Televíziót. Erre akadt, aki magára vette az inget. Azonban az szorítani kezdte, úgyhogy kikérte magának az én vádamat. Ugyebár azt írtam: a hatórai híradó nem első helyen tárgyalta Kertész Imre aznap átadott Nobel-díját. Hát ebben árnyékra ugrottam, ugyanis első helyen tárgyalta. Igen ám, de a head-line, magyarán az ajánlat, nem. Abban egy árva szó sem hangzott el sem Kertészről, sem a díjáról. No, eddig néztem én a híradót, itt annyira elöntötte az agyam helyét a vér, hogy menten nekiestem a számítógépnek és megírtam a sérelmezett levelet. Ezért az már elkerülte a figyelmemet, hogy a kiváló szerkesztők körültekintő munkájának hála a délutáni híradó nézői értesülhettek, a fő helyen tárgyalt eseményről. Hagyom is a francba a köztévét, nem szeretnék belefutni egy kósza pofonba.
Édes néném, noha egy körömpiszoknyinál kevésbé érdekelnek ezek a beszélgetős bulvárműsorok, minap mégis megnéztem Jakupcsek Gabriella általam már ledorongolt Tűr, tilt, támogat című produkcióját. Hogy miért? Mert egy hihetetlenül fontos témát ajánlottak az előzetesben. Család vagy karrier, azaz elsősorban családanyák legyenek-e a nők, avagy építsenek karriert, miként a férfiak? Hogy miért hihetetlenül fontos ez a téma? Mert Magyarország népessége vészesen fogy. Ebben a tekintetben már befogtuk Európát. Drámai helyezet állt elő a kontinensen, olyan mértékben csökken a születések száma. Jó fejű demográfusok könnyedén kiszámolhatják, vajon mikor csökken nullára az európai jóléti államok lakossága. Ezzel a problémával lényegesen kevésbé riogatják a népeket, mint a környezetszennyezés által eljövendő világvégével. Pedig a dolog legalább olyan gázos. Nem kizárólag azért, mert szép lassan kipusztulunk mi európai típusú emberek, hanem mert összeomlik a biztosítási rendszer. Nő a nyugdíjasok aránya, ellenben csökken azoké, akik működtetik a nyugdíjbiztosítást. Olyasmi ez, akár a pilótajáték, ami kizárólag akkor létezhet, ha a benne részt vevők piramisszerűen rendeződnek el, tehát többen fizetnek és kevesebben élvezik a pénz áldásait. A jóléti társadalmakban mind alacsonyabb a nyugdíjkor, és bizony az emberek ki is használják a lehetőséget, hogy még erejük teljében válasszák a megérdemelt pihenést. Igen ám, de egyre kevesebb azok száma, akik dolgozókként befizetésükkel működtetik a nyugdíj-biztosítási rendszert. Amennyiben ebben az ütemben fogy a népesség, az én nyugdíjamat már senki sem fogja megtermelni, vagyis szépen öszszeroppan az egész tb.
Édes néném, mindezzel én nem azt akarom mondani, hogy asszonyok, maradjatok otthon, és szüljetek. Magam részéről nem tudnám elképzelni az életemet egy olyan nő mellett, aki nem a szellemi társam, aki számára a munkája nem éppen olyan fontos, mint számomra. Nos, ez ügyben nem lehet okom panaszra. Ugyanakkor nem panaszkodhatom a gyermekünkre sem. Panaszkodnak rá éppen eleget a tanárai.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
