Vajon bozgor-e Medgyessy Péter?

Édes néném, úgy fest, hogy Medgyesszku et. nézi a Borsot. Lám, e kiváló, az illegalitásban hőssé nemesedő komcsi példája hatott rá, s mert nem kívánt a bolsevik értékrenddel szembe menni, hát, jó internacionalista módjára, poharazgatott Erdély elcsatolásának örömünnepén. No, nem egyedül nyakalta ám a bódító nedűt, vele volt hű csatlósa… Talán mégsem ez a megfelelő megnevezés, inkább a főnöke. Ez sem nyerő, mivel az et., pontosabban az szt. utód-pártonkívüli. Szóval legjobb lesz, ha így fogalmazok: vele volt a ráállított személyi szekusa, Kovacseszku is.
Erről jut eszembe az m2-re száműzött +1 Éjjeli menedék, ahol Tóth Gy. László említette: lám, a szocialistáknak nincs egy mindenki által elfogadható, emblematikus személyisége, mint a jobboldalnak Orbán Viktor, ezért Medgyesszku mellett minden egyes fontos eseményen vagy döntéskor feltűnik Kovacseszku. Ennek kapcsán végre felmerült a jobboldal jövőjének kérdése, legalább a választási vereség magyarázatának szintjéig. Az egykori miniszterelnöki főtanácsadó, a Wermer-féle rossz kommunikációban és elhibázott választási kampányban látja az okokat, s a Fidesz vezérkarát teszi felelőssé a történtekért, akik mindezt engedték. Édes néném, szerintem kissé elkéstünk a wermerezéssel, nem beszélve arról, hogy személyében pompás velős csontot dobunk a baloldali sajtó elé, amin már most is nyáladzva rágódnak. Persze Tóth Gy. Lászlónak ettől függetlenül igaza lehet. Sajnos.
Amúgy a közelmúlt szép éveiben nem tartoztam az Éjjeli menedéket kedvelők közé. Most, itt a néhány szűk esztendő derekán meg kell vallanom, ellenzékiségében megerősödött a produkció. Szimpatikus formanyelve megtelt tartalommal, s élni kezdett. Arca, színe, szaga lett a +1-nek. No meg az sem rossz, hogy kibújt a készülékből, és baráti kör formájában várja (legközelebb december 6-án), a nem kizárólag udvari művészetet kedvelőket a Magyarok Házában. Egyelőre kimásztak, nem kikergették őket. Ezek a régi-új disznófejűek a velük született sunyiságukat fejlesztették módszerré. Azt harsogják: szó sincs semmiféle lefejezésekről, tömeges elbocsátásokról, bosszúhadjáratról, s hogy betartsák a látszatot, fű alatt nyírják a kinyírandókat (a múlt héten tartottak kb. ezer embernél, ennyi szerepelhetett a második száznapos tervben), mert nem is mernék szemtől szembe, felemelt fejjel – akkor, ugye, ott lenne az a fránya felelősség! Ennek szellemében, édes néném, nem szüntették meg az Éjjeli menedéket – mégiscsak az elnöki székért pályázó egyik jelölt műsora, mégiscsak kell egy ellenzéki produkció a pluralizmus jegyében –, inkább „átstrukturálták” a kevesek által nézhető m2-re, a kevesek által nézett vasárnap késő esti műsorsávba. Hogy az MTV mégis ellássa a kulturális közszolgálatot, elindítottak egy csokornyi kétes minőségű művészeti műsort, csapnivaló kulturális híradót. Ezek közül a Körhinta az egyetlen, amelyik nem azt sugallja, milyen dögletesen uncsi dolog a művészet meg a kultúra.
Édes néném, ilyen idők járnak mifelénk. Ennyit ér manapság a kultúra. Igaz, el ne feledkezzünk a poszti mondásról: a kultúra nem áru. Főleg, ha nem balliberális beállítottságú az alkotás, az alkotó. Hiszen abban az esetben annyit sem ér, hogy a közszolgálati csatorna egy röpke fél mondat erejéig megemlékezzen róla valamelyik művészeti műsorában, kulturális híradójában.