Vidéki színtársulatoktól szokatlan feladatra vállalkozott a debreceni Csokonai Színház operatársulata, amikor Richard Wagner Lohengrinjét műsorára tűzte. A hatalmas tereket, átütő hangerőt és romantikus pátoszt követelő opera szerencsére a viszonylag kis méretű színházban is hitelesen szólalt meg.
A nehézségek csöppet sem riasztották a debrecenieket, akik Horváth Zoltán rendezésében január 25-én mutatták be a Lohengrint. A vállalkozás sikerült, annak ellenére, hogy a rendező nem keresett merőben újszerű megoldásokat a zenedráma értelmezésében.
Bódi Marianna (Ortrud) telten csengő szopránja az előadás mindhárom felvonásában teljes szépségében mutatkozik meg. Sudár Gyöngyvér (Elza) ragyogó hangja mellett Jekl László (Henrik) basszusa kissé fakóbb, fáradtabb, kevésbé átütő, főként a darab első jeleneteiben. Hasonlóan visszafogott Lohengrin szerepében az Operaház vendégművészének, Molnár Andrásnak a belépője is. Nem szerencsésebb a harmadik férfi főszereplő, a Telramundot megszemélyesítő Wágner Lajos első jelenete sem, még a felvonás vége felé előadott kvartettben sem tud igazán kibontakozni, bár később ő is magára talál. Az előadás remekül oldja meg az opera által kiszabott feladatok legtöbbjét. Megbirkózik a szűkös térből adódó problémákkal. Az áriák szépen szólnak, a történet hiteles. Mire a harmadik felvonás végén legördül a függöny, a néző képes azonosulni Wagner sajátos nézőpontjával: a hatalom, ha isteni beavatkozás által is, azé lesz, aki a legméltóbb annak birtoklására.
origo.hu
Fordulat a 16 éves, gyilkossággal gyanúsított lány ügyében
