A jobb ízlés terroristáinak lövészárka

Édes néném, tegnapelőtt este, pontosabban éjszaka nagy kapcsolgatásba, vagyis szörfözésbe merültem. Villogott a képernyő, mint a diszkófény, egyre gyorsabban váltogattam a csatornákat. Posvány, dögunalom, érdektelenség, színvonaltalanság. Komolyan, még a Privát Goldon is (ez, finoman fogalmazva, amolyan erotikus adó). Valóságsók, elfogult politikai beszélgetős műsorok, „W” szériás kalandfilmek. Végül megállapodtam a Záróránál, a királyi agitprop műholdas csatornáján. Miért pont ott? Újságíró kollégákat véltem felismerni az asztal körül. Oldalamba fúrt az asszony néven nevezett kíváncsiság: vajon miféle érdekfeszítő témát boncolgatnak Rózsa Péter vezetésével. A tényfeltáró hírlapírást és annak társadalmi fontosságát, hatékonyságát terítették az aszatallapra a jelenlévő tényfeltáró újságírók. Nem is hinnéd, kizárólag a baloldali értékeket valló, írott és elektronikus sajtó tollnokai voltak jelen. Hamarjában kiderült, önmaguk és társaik vállveregetésétől kísérve, micsoda csúfos visszaélésekre irányították rá a közfigyelmet. Nem is hinnéd, kizárólag az előző kormány visszaéléseiről esett szó. Habár nem egy az egybe, azért megdicsérték a megvesztegethetetlen szerepében tetszelgő Keller gazdasági pandúr urat. No, ettől aztán túlcsordult a hócipellőm. Az nem lepett meg, hogy teljesen pártos volt az adás, annál inkább zavart, amiért csupa, nem kifejezetten bizalomgerjesztő ábrázatú kollégát ültettek kamerák elé. Biztos a késői óra lehetett a ludas, az éjszakai fásultság ütötte pecsétjét az arcokra.
Egyébként is, édes néném, a másik hócipőm, a ballábas, már régóta megtelt a folyamatos politizálással, a teljesen pártos agitációval. Ehhez én annyit értek, mint Kovács László a kultúrához, vagy a D–209-es a beszédhez. No, kattintottam egyet a távirányítóval. A képernyő jobb felső sarkában felirat: Musicmax. Napközben ezen a csatornán nézi lányom a Minimax rajzfilmjeit. Nem úgy éjszaka. Olyankor interaktív slágerlista tartja ébren a kitartókat. A dolog lényege, hogy sms útján szavazhatnak a szavazni vágyók, határon innen és a román határon túlról, a felkínált klipekre. A voksok arányában áll össze a slágerlista. Éjszaka szerencsére nem a diszkó meg rap fekáliákból, hanem keményrock-szerzeményekből választhatunk. Igazán megörültem, tehát létezik egy másik lehetőség a baromi gagyi Viva+ mellett. Mert mikor merészkednének a vivás szerkesztők arra, hogy képernyőre engedjenek mondjuk System of a Down-, Puddle of Mudd-, netán Nightwish-klipet? Meglehet, a Viva-nézők ilyesmiket soha az életben nem kívánnának. Ennyit róluk. Meglehet, a Viva-vezérek nem engednék adásba, hiába kívánnák. Ennyit a vezérekről. Meglehet, ez az ízlés terror. Majd ők megmondják, persze szigorúan üzleti alapon, mi a frankó.
Nehogy már elfogult agitpropos legyek, természetesen a Musicmax slágerlistáján is csupán azok közül a klipek közül lehet válogatni, amelyeket a szerkesztők felkínálnak. Tehát ott szintén ízlésterroristák hasalnak árkaikban. De legalább a jobb ízlés jegyében tevékenykednek.