A másfél millió lépés

Rockenbauer Pál emlékezete. Most lenne hetvenéves Rockenbauer Pál, a Másfél millió lépés Magyarországon című televíziós sorozat szülőatyja, akinek emléktábláját Budapesten, a Bródy Sándor u. 26. számú ház falán avatták fel

Mindig van valami, ami nagyon más, mint a szokásos. Az elvárt. A hivatalos. A divatos.
Akkor nem létezett magyarság, történelmi múlt, hagyomány, nem léteztek az apró magyar falvak kutyaugatásos csöndjei, nem voltak szégyenlősen konduló, kicsike harangszavak – soha nem heveredett az árokpartra az Idő, hogy pipafüstbe burkolózva elmélázzon kicsit, lustán, tétlenül, múltba révedve.
Csak az „óriási” fejlődés, az létezett akkor. Meg „városiasodás”, eocénprogram, olefin-program, nehézipar, barnakőszén és lignit, gyökértelenség, lumpenproletárok, fél deci kevert…
Ha leesett a hó, győzelmi jelentésekben számolt be a híradó arról, hogy az elzárt „kistelepülésekre” a magyar és a szovjet hadsereg lánctalpas járművei vitték a tejet és a kenyeret. És senki sem gondolt bele, miképpen sikerült negyven esztendő alatt odáig zülleszteni a magyar falut, hogy tejet és kenyeret (!) kelljen szállítani nekik…
Hát akkor, az „óriási” fejlődések idején vágtak neki ők az országos kék túrának. A másfél millió lépésnek.
Magyarországon.
És ami nem létezett, egyszerre megszületett, a szemünk előtt.
Egyszerre mégiscsak lett nekünk Hazánk.
Olyan régimódi, pipázgató, múltba forduló, ráérős, gyönyörűséges, igazi.
Amelynek lelkét szemmel láthatóan meg sem karcolta a korszellem.
Öreg faluk. Öreg emberek. Régi mesterségek. Kicsike, pusztuló templomok. Semmibe, életbe kanyargó dűlőutak. Délutáni erdők. Történelemkönyvekből kimaradt, kihagyott emlékek. A sorsunk és a múltunk. Jeles fák, amelyek árnyékában Rákóczi, Petőfi pihent egyszer, talán soha, de a legendák nem is azért vannak…
Kamaszkor, délutánok a tévé előtt – Rockenbauer Pál sorozata és Sinkó László hangja.
„Egy pohár bor az ateizmus halálugrása.”
Hát a jó borunkat el is vették.
Rockenbauer Pál sorozatát viszont nem. Nem voltak elég éberek. Vagy nem tartották fontosnak, szerencsére. Pedig a másfél millió lépés a kor sírját ásta.
Áldja meg az Isten Pali bácsit, ott a halálban, a vén, csöndesen haldokló fák alatt…