Az orosz irodalom története

Nem kis feladatra vállalkozott a Nemzeti Tankönyvkiadó, amikor megbízta Hetényi Katalint korszerű, középiskolások, főiskolai és egyetemi hallgatók, valamint művelt olvasók és szakemberek számára egyaránt érdekes orosz irodalomtörténeti mű összeállítására.
A jeles irodalmár alkotó-szerkesztőként és számos fejezet szerzőjeként is hozzájárult ahhoz, hogy elkészüljön két kötet arról az irodalomról, amely Tolsztoj, Dosztojevszkij, Bulgakov és Szolzsenyicin örökbecsű munkái mellett számos felednivaló, sematikus szovjet művel szintén hozzájárult a világirodalomhoz.
Az első rész, Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig azt a korszakváltást tárgyalja, amelynek eredményeként kiemelkedő alkotók életművében támadt jóvátehetetlen törés. A totális diktatúra a harmincas évek elejétől kezdve egyre közvetlenebb befolyást gyakorolt a művészetekre, nem véletlen, hogy 1940 körül zárult le Babel, Bulgakov, Pilnyak és számos jelentős alkotó pályája. A kötet szerzői érzékeny értékhalászként választják el a maradantót a romlékonytól.
A második kötet, az óév végnapjaiban megjelent Az orosz irodalom története 1941-től napjainkig azt a folyamatot is érzékelteti, ahogyan az orosz irodalom fokozatosan visszatér a dogmatizmusból a legnemesebb hagyományokat átörökítő, szerves fejlődés nyomvonalára. Hetényi Katalin árnyalt tanulmányából megtudhatjuk többek között, hogy az elnyomott keleti zónához tartozó országok közül hazánkban jelent meg a legtöbb magyar nyelvre átültetett szovjet alkotás. „Vazallusi elsőségünket” azonban jelentősen szépíti az a tény, hogy magyarul jelent meg a legtöbb, maradandó értéket képviselő mű a szovjet korszakból is. Mi több, kiváló fordítóink jóvoltából számos szenzáció, például Trifonov Diákok, vagy Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja című művei könyv alakban előbb jelentek meg magyarul, mint oroszul.
A kötet másik fő értéke, hogy betekintést nyújt a legújabb kori, legfiatalabb orosz irodalom jelentős képviselőinek életművébe is. A filozofikusan szókimondó Dmitrij Galkovszkij, az abszurd Viktor Pelevin életműelemzése által ízelítőt kapunk az orosz neoavantgárd értékkészletéből.