Cseh Tamással több mint harminc esztendő és több mint barátság köt össze bennünket – emlékszik vissza Bereményi Géza író, az állandó szerzőtárs. Kapcsolatunk leginkább ahhoz a házassághoz hasonlít, amelyet a gyerekek tartanak össze. Hát nálunk sok a gyerek, hiszen dalaink, lelkünkből lelkedzett magzataink abszolút közös művek, nehéz lenne megmondani, melyikőnk mit adott bele, az a lényeg, hogy minden Cseh Tamás–Bereményi Géza- vagy Bereményi Géza–Cseh Tamás-dal kettőnk közös, elidegeníthetetlen tulajdona. Amikor összetalálkoztunk egy sorsszerű pillanatban, nyomban elkezdtünk együtt dolgozni, és egy pillanatig sem csodálkoztam azon, hogy Tamás dallamai tökéletesen illenek a verseimhez, mi több, eszünkbe sem jutott, hogy ez a két dolog, a dallam és a szöveg egymástól különállóak lennének. Különösen termékeny hőskorszakunkban együtt is laktunk, tökéletesen boldogok és elégedettek voltunk pusztán csak azzal, amit összehoztunk. Két jó barát magánügyének véltük számainkat, s igencsak meglepődtünk, amikor először olyasmiket hallottunk, később olvastunk is, hogy a jelenlegi ötven és hatvan közöttiek nemzedékének emblémadalait teremtettük meg. Nem játszom meg magamat, őszintén csodálkoztunk, de azt nem tagadom, nagyon örültünk annak, hogy másoknak is fontosak a mi kis kettősünk szórakozásból összehozott dalai. Az is szinte magától jött, hogy először csak szűk baráti társaságban, aztán egyetemi klubokban, később a közönség előtt szólalhatott meg a mi közérzetünk Cseh Tamás tolmácsolásában. Ezzel párhuzamosan először csak szájról szájra, mint a népzene, később kedves, házi körülmények között, tekercses magnón rögzített felvételek sokszorosításában terjedtünk tovább. S úgy higgye el, ahogy mondom, magam sem tudom, hogyan keletkeztek lemezfelvételeink, a Levél nővéremnek, az Antoine és Désiré vagy a Fehér babák takarodója. Nem tudnám elmondani, mit jelent számomra Cseh Tamás, most már úgy érzem, mintha mindig is létezett volna, mint ahogy a virágok, a fák, a rétek léteznek. Hogy ő tanulta tőlem, vagy én tőle, nem tudom. Tény, hogy mindketten úgy dolgozunk azóta is, legyen munkánk tárgya egy közös hangverseny, lemezfelvétel, film, ahogy a dalokat komponáltuk: szabadon, felelőtlenül. Én egyébként saját külön dolgaimat, novelláimat, regényeimet, forgatókönyveimet is ugyanígy írom, nekem – nekünk. Nem is szabad másként. Azt kívánom végül Tamásnak, több mint barátomnak, szerzőtársamnak, nevessen szívből azon, hogy már hatvanéves, hiszen ez nem számít, és éljen nagyon-nagyon sokáig, sikeresen és boldogan.
Novák János zeneszerző, rendező, a Kolibri Színház igazgatója először a hetvenes évek elején találkozott Cseh Tamással. „Huszonéves voltam akkoriban, és az öcsém, Novák Emil révén ismertük meg egymást. Cseh Tamás a 25. Színházban tervezett egy estet, és mi lettünk a zenei kísérete. Akkoriban ott fellépni nagy dolognak számított, kultikus hely volt. Itt született a Dal nélkül című előadás is” – emlékezik vissza Novák János. Egy ideig rendszeresen zenéltek együtt a 25. Színházban. – Később, úgy 1975 környékén egy Ady-estet szerveztem, és ebben Cseh Tamás szintén fellépett. Sikeres volt a produkció. Talán a közeljövőben lehetőség nyílik arra, hogy ezeket a dalokat felelevenítsük. Ezután Münchenbe mentem tanulni, s amikor visszaérkeztem, addigra Cseh Tamás már nagy sikereket aratott Levél nővéremnek című lemezével, amelynek összekötő motívuma az én szerzeményem volt. Ezután is sokszor zenéltünk együtt, én akkoriban csellón kísértem. Egy másik kedves emlékem a Katona József Színházhoz kötődik, ahol Vasárnapi nép címmel hozott össze egy bulit Cseh Tamás. Az itteni unplugged koncertről felvétel is készült, ami később megjelent hanghordozón. Sokat utazgatunk szerte az országban, rengeteg helyen zenéltünk. Erdélyben, a forradalom kitörése után az elsők között voltunk, akik az ottani klubokban felléptünk. Szoros szakmai ismeretség az, ami összeköt minket. Remélem a jövőben is így lesz – meséli Novák János.
„Novák János és Márta István a hetvenes évek elején meghívott egy koncertre, ahol Cseh Tamás lépett fel aznap este. Akkor találkoztam vele először. Ami már akkor is megfogott, hogy tőle sem állt távol az improvizatív stílus. Nem sokkal később egy házibulin – Novákéknál – zenéltünk először együtt, ami elég jól sikerült” – idézi fel az első találkozásokat az alkotótárs, Másik János. „Bereményi Géza vetette fel, hogy nekem is énekelnem kellene, és mivel kicsit hasonlítottunk egymásra, két személyként játszottunk el egyet.” A két zenész útja kettévált, Másik János filmzenéket szerzett, Cseh Tamás önálló esteket, koncerteket adott, lemezeket készített, de a későbbiekben is találkoztak, s zenéltek is együtt. „A Levél nővéremnek első részének anyagát alig két hét alatt készítettük el a fiatalság hevében, a másodikhoz már közel egy év kellett. Tavaly a Bárkán mutattuk be az Igazi levelet, amely a harmadik rész lett. Úgy érzem – szerencsére – soha nem lesz vége ezeknek az együttes zenéléseknek. Ha a Bereményivel és a Cseh Tamással összejövünk, abból mindig kisül valami” – meséli Másik János.
„Emlékszem, amikor Bereményi Géza és Cseh Tamás elkezdett zenélni, valami más, fiatalos lendületű, új irányzat indult el” – eleveníti fel a kezdeteket Hernádi Gyula író, számtalan magyar film forgatókönyvírója, társrendezője. „Jancsó Miklóssal rengeteg filmet készítettünk, felsorolni sem tudnám őket. Amikor feltűntek ezek a fiatal zenészek, szinte azonnal tudtuk: személyiségükkel színesíthetik a filmeket is. Cseh Tamással többször dolgoztunk együtt, s az esetek többségében – természetesen – zenészt játszott. Pontosabban nem is játszott, mert nem egy szerepet formált meg, hanem általában saját magát adta. Dalban, zenében, énekben fogalmazta meg azt, amit mi a kép és a szó segítségével próbáltunk megtenni filmjeinkben. A közönség egy része eleinte idegenkedve fogadta Cseh Tamást, a zenészt, de ő végül a zene sajátos kifejezőeszközeivel a kétkedőket is meggyőzte. Remélem, még dolgozhatunk együtt, de addig is Isten éltesse születésnapja alkalmából, és adjon neki még minimum negyven esztendőt!”
Fonyó Gergely két évvel ezelőtt forgatta Cseh Tamásról szóló filmjét. „Sok portré – és dokumentumfilm készült már korábban a zenészről. Én egy olyan művet szerettem volna rendezni, amely nem csupán lexikonjelleggel sorolja fel a tudnivalókat, hanem egy személyes, őszinte vallomás.” A jeleneteket több helyszínen vették fel. „Nagyon nehéz, de mégis kellemes munka volt. Előfordult, hogy naponta hét-nyolc órát is forgattunk. Miután egy kicsit jobban megismertük egymást, ő is jobban megnyílt. Egy idő után úgy beszélt és osztotta meg gondolatait, mintha akkor is énekelt volna. Korábban csak a dalain keresztül ismertem, de a forgatás közben olyan embert ismerhettem meg személyesen, mint amilyet a dalai alapján elképzeltem. Cseh Tamás zenéje egyszerű dallamokra épül, de mégis rendkívül erőteljes, izgalmas, szenvedélyes és őszinte. Mint Cseh Tamás” – vallja a rendező.
origo.hu
"Ez a hely a hazám" - mutatjuk az év egyik legszebb magyar dalát! - videó
