Jóformán nem akad sehol a világon olyan folkrajongó, akit ne ragadna meg az írek és a skótok jellegzetes zenei hagyománya. Hozzánk a nyolcvanas évek végén érkezett meg a mesés kelta dallamkincs, amelyet a countryzenészekből alakult M.É.Z. honosított meg. Ők Yehudi Menuhin és egy ír hegedűs közös lemezét hallgatva találkoztak először a brit szigetvilág népeinek zenéjével. A cserék következtében az alapítók közül ma már csak az énekes, Kuklis Henrik tagja a zenekarnak. Rajta kívül az együttesben jelenleg Martinka János (basszusgitár), Kostyák Előd (cselló), Galambos Ernő (gitár) és Golovics Ferenc (dob) játszik.
A zenekar eleinte csak a maga szórakoztatására muzsikált, alig állt színpadra. Első komoly bemutatkozásuk egy zenés kocsmában, a Fregattban került sorra, ahol a szünetben az épp fellépő zenekar hangszerein eljátszották néhány számukat. A Fregatt lett az első állandó klubjuk. Hamarosan népszerűek lettek, és bejárták az ország művelődési házait. Hivatásos zenészekké azonban csak a kilencvenes évek közepén váltak. Azóta számolatlan koncertet adtak, sokat turnéztak, és öt lemezük is napvilágot látott. A tizenöt éves jubileumot országos koncertsorozattal szeretnék megünnepelni, de a fővárosi publikumról sem feledkeznek meg.
A közeljövőben újabb lemezzel állnak a nyilvánosság elé, amelyen ismét magyarul énekelnek. Földes Hobo Lászlóval való korábbi közös vállalkozásuk gyümölcse, A dublini úton című első magyar lemezük jól sikerült, azonban Hobo már akkor jelezte: közreműködése alkalmi kirándulás az írek és a skótok világába a M.É.Z.-zel. Az új lemez zenei anyagának fele már elkészült, a zenekar most fordítót és szövegírót keres.
Az együttes két tagja is erdélyi, Martinka János Sepsiszentgyörgyről, Kostyák Előd Kolozsvárról való. Érthető, hogy a határon túli magyarok sorsát szívükön viselik. Bár nem „kifizetődő”, rendszeresen járnak Erdélybe és a Felvidékre koncertezni. Sokszor megfordulnak más közeli országokban is. Az elmúlt nyáron a cseh Trutnovi Fesztiválon közel tizenötezer fiatal előtt szerepeltek. „Izgultunk a fellépés előtt, mert amikor bekonferálták, hogy Magyarországról érkeztünk, kifütyültek bennünket. Sokan el is mentek…” – emlékezik vissza Galambos Ernő. A M.É.Z. zenéjének varázsereje mégis hamar eltüntette az előítéleteket. „Az első nóta végére már ugráltak, tapsoltak. Mindenki elfelejtette, honnan jöttünk” – teszi hozzá.
A sikerek és a népszerűség ellenére a M.É.Z. úgy érzi, kemény fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött: a zenélésből kíván megélni. „Ez a pálya Magyarországon elég labilis, mindenki magamagát menedzseli. Ez sok energiát elvon a zenétől. Bár az egyetemek ontják a menedzsereket, azok valahogy mégsem jutnak el a zenekarokhoz” – mondja Kuklis Henrik. A gondokat tetézi, hogy jóformán igazi klubhelyiségek és zenés kocsmák sincsenek. Ha nyíltak is ilyenek az elmúlt években, hamar bezártak vagy átalakultak olyan diszkóvá, ahol a tartalmas muzsika számára nem sok babér terem. „A helyzet egyre romlik a valóságshow-áradat miatt. Az emberek nem járnak bulikba, inkább otthon ülnek, és ezeket nézik” – panaszkodik Galambos Ernő, aki többször játszott Németországban és Hollandiában, ahol hozzáértő közönséggel találkozott. A zenekar tagjai a bajt abban látják, hogy régóta az értéktelen produkciókat reklámozzák, s az értékes zenekarok így elnémulnak. Ez rontja a közízlést. A kereskedelmi adók zsúfolásig megtelnek a „csinált” zenekarokkal, melyek sokszor csak playbackre játszanak. Mégis ők vezetik a slágerlistákat, s így a fiatalok elhiszik: ez az igazi muzsika. „Holott ez pusztán üzlet – mondja Galambos Ernő –, hiszen a kereskedelmi rádiók nagy része nem is magyar tulajdon, és ha ezeket a zenészeket futtatják, akkor a jogdíjakat azok kapják, akik majd visszaadják nekik. Körbe-körbe forog az üzlet mókuskereke, és mindenki más kívül marad a körön. Csinálhatnánk mi olyan zenét is, hogy mindenki megőrülne érte, de a kereskedelmi adók akkor sem fogják játszani a számainkat, mert ez nem áll érdekükben” – teszi hozzá.
„A M.É.Z. ugyan nem politizál, de a zenekar életében érzékeny pont a tavalyi év második fele, a kormányváltás. Az együttes ugyanis a fesztiválokat leszámítva elsősorban államilag támogatott intézményekben lép fel, színházakban, művelődési házakban, ezek azonban a pályázati támogatás teljes összegét nem kapták meg az új kormánytól, mert azt még az előző ígérte. Így az év elején lekötött M.É.Z.-koncertek közül legalább tizenötöt anyagi okokra hivatkozva lemondtak a szervezők”– folytatják. A rendezvényeket ugyan megtartották, de nem maradt már pénz igényesebb zenekarok fellépéseire. Megoldották helyi programokkal és olcsóbb, ám kevésbé nívós műsorokkal. „E koncertekről még év elején megállapodtunk, de mire odakerültünk volna, elfogyott a pénz. A szervezés is elég furcsa volt: januártól áprilisig mintegy kétszáz művelődési házzal állapodtunk meg, majd amikor pontosításra került volna sor – májusban vagy júniusban –, már új emberekkel kellett egyeztetni, mindenkit elküldtek a régiek közül” – meséli Martinka János.
A zenekar állandó klubja a Benczúr utcai Postás Művelődési Házban várja vendégeit minden hónap utolsó péntekjén. A többi koncertről az együttes honlapján, a www.mez.hu internetes oldalon lehet bővebb információt találni.
origo.hu
Esernyő nélkül ma kockázatos elindulni
