„Itt sár van…”

Csengey Dénes kivételes tálentummal megjelölt íróként lehetett volna „csak” a nemzeti irodalom jelese, „csak” Cseh Tamás kemény, magyar szablya vágású dalainak szövegírója, „csak” a nemzet javáért munkálkodó politikus. Ám Csengeyt mindenkinél jobban zavarta, hogy nyakig borít el bennünket valami. Hogy „Itt sár van…”, langyosan fertőző pocsolya, ami démonian ravasz megalkuvóvá züllesztheti a tisztánlátókat is. Ezért haragudott ő mindenkinél jobban az értelmiségi megalkuvókra, az áruló írástudókra, akik a kivárásra esküsznek, még akkor is, amikor Petőfi gyönyörű szavával „százados mulasztást visszapótol egy hatalmas óra”. Csengey Dénes tudta, hogy azon az órán tisztességes művész nem vonulhat vissza „csak” az íróasztal mögé. Tizenkét éve, ama szomorú áprilisi napon azért is hagyott itt bennünket, korán, nagyon korán, mert legalább négy Janus-arcú írótársa helyett szünettelenül munkálkodva próbálta lecsapolni azt, ami most is fojtogat bennünket. Ma is csak abban bízhatunk: Isten nem engedheti, hogy áldozata hiábavaló legyen…