Száznyolcvan esztendővel ezelőtt született Alsósztregován Madách Imre, a magyar irodalom egyik legismertebb alakja, nagyszabású gondolati szintézisdrámájának alkotója.
Már-már igazságtalannak tűnik, hogy a „sztregovai remete” nevének hallatán szinte csak Az ember tragédiája jut eszünkbe, hiszen maradandó értéket képvisel számos színpadi alkotása, hogy csak a Civilizátor című szatirikus színművét és Mózes című nemzeti sorsdrámáját, vagy egyedi, zord hangú első verseskötetét, a Lantvirágokat említsük.
Ugyanakkor nem véletlen, hogy a Tragédia, e halhatatlan remeklés szinte „ránő” az életműre. A nagy mű az emberiség és a történelem, az ember és a világmindenség viszonyát járja körül. Az írónak még életében elhozta a régóta áhított Kisfaludy Társaság, majd a Magyar Tudományos Akadémia tagságát, ám a színpadi ősbemutatót már nem érte meg. A mű azóta egymástól gyökeresen eltérő színpadi feldolgozásokat ért meg, a legutóbbi változatot 2002. március 12-én, a Nemzeti Színház nyitó előadásán mutatták be.
Esernyő nélkül ma kockázatos elindulni