Politikai sorozatgyilkosság

Kisfaludy András Gyömrői gyilkosságok című dokumentumfilmje a magyar mustrák edzett közönségét is megdöbbentette. 1992-ben Török András MDF-es országgyűlési képviselő interpellációja nyomán kiderült: az orosz megszállás első pillanataiban az új rendőrség kötelékébe kerültek az 1919-es vörös puccs direktóriumi tagjai és vöröskatonái. Az ott élők szerint mintegy száz értelmiségit, tanárt, lelkészt, földbirtokost végeztek ki ítélet nélkül. Az ügyészségi eljárás huszonnyolc gyilkosságot tudott bizonyítani, ami békeidőben példátlan.

2003. 01. 31. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ez még az úgynevezett koalíciós korszakban, a kommunisták kék cédulás választási győzelme előtt megtörtént – mondta Kisfaludy András. – Az ártatlan áldozatok rokonaira is kiterjedtek a retorziók, még a nyolcvanas években is. Filmem azt sugallja: hiába történt meg úgy-ahogy a rendszerváltás, hiába alakult át a jogi intézményrendszer. Ezeknek az embereknek egy ideális polgári demokrácia sem tudná visszaadni, amit elvettek tőlük. A félelem ma is olyan erős, hogy a hozzátartozók egy része nem mert nyilatkozni.
– Igaz-e az, ami Steinmetz kapitányról elhangzik?
– Először én sem akartam elhinni: az a bizonyos Steinmetz Miklós kapitány, aki az orosz megszállókkal jött Magyarországra, megsejtette, mire készülnek a kommunisták. Írt Rákosinak egy levelet – a kézirat megvan –, amelyben figyelmeztette a leendő diktátort, hogy a magyarországi baloldalon sok a potenciális gyilkos, borzasztó dolgok vannak készülőben. Úgy fejezte be sorait: „Vigyáznunk kellene, kérem az utasításodat, Rákosi elvtárs!” Csak azt az egyet nem tudta, hogy Rákosi mind között a legvérengzőbb. Nem véletlen hát, hogy az oroszok egy hétre rá éppen őt küldték követségbe parlamenternek Budapestre, hogy aztán hátulról ők maguk lőjék agyon, ami ürügyet szolgáltatott arra, hogy megtámadhassák Budapestet.
– A filmszemle nyitónapján tartott miniszterelnöki sajtótájékoztatón sok szép ígéret hangzott el, többek között az, hogy a készülő törvény majd segíti a filmek utóéletét is. Mit gondol, segít-e abban a törvény, hogy minél többen lássák ezt a munkát is?
– Remélem, hogy több forrásból is számíthatunk támogatásra. Komoly reformra szorulnak az elosztási rendszerek, a gyártási, a technológiai feltételek és a filmforgalmazás, amelynek egyedüli terrénuma a három közszolgálati televízió – én a Dunát is annak tartom. A már meglévő filmeknél azt szeretnénk elérni, hogy a televízió komoly anyagi segítséget kapjon műsorra tűzésükhöz. Ma maximum abban reménykedhetünk, hogy – honorárium nélkül – bemutatják munkáinkat.
– Nem tartja annyira fontosnak, hogy a műveik moziba kerüljenek?
– Mivel a dokumentumalkotások – és a játékfilmek egy része is – jó ideje csak videóra készül, eleve televíziós forgalmazásra tarthat csupán számot. A moziban beülne rá esetleg öt ember, a tévében, hacsak nem éjfél után vetítik, akár félmillióan is megnézhetik. A törvénynek abból a szempontból lehet nagy szerepe, hogy ha több pénzt kapunk, olyan szemlélettel és technikával készülhetnek el a filmjeink, amelyek moziban is működőképesek. Ehhez azonban a szakmának is fel kell nőnie.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.