A filmfinanszírozás vitája az Apokalipszis most címet kapta. Ebből arra következtethetünk, hogy világvégi a hangulat?
– Mitől lenne az? A szakma hozsannázik: mindegy, hogy kitől, de pénz áll a házhoz, amit nem elég megbecsülni, tisztességesen meg is kell forgatni. Ha teljesülnek a miniszterelnöki ígéretek, a szakma lehetőséget kap arra, hogy bizonyítsa életképességét. Ebben kulcsszerepet játszhat majd a támogatás megfelelő elosztása. A sikertörténet csak akkor kezdődhet el, ha majd mindenki megtalálja helyét az összképben.
– Ön szerint miben kellene megújulnia a filmszakma szemléletének?
– Ha végre kellő tiszteletet és megbecsülést kap a szakmától a régi hagyományokra visszatekintő közönségfilm, amivel a Megafilm évek óta próbálkozik. Ha újra csak az önmegvalósítás és az úgynevezett magas művészi értékek kapnak szinte egyedüli támogatást, akkor a magyar film ugyanoda csúszik vissza, ahol volt. Kár lenne, mert jó pár éve újra feljövőben van, az utóbbi évekhez képest igen magas nézőszámot értek el az új magyar filmek. A filmért munkálkodó producerek, rendezők, operatőrök, forgalmazók, terjesztők célja most pártállástól függetlenül csak egy lehet: visszaszoktani a nézőt a magyar filmekre.
– Ennyire fontos a siker?
– Nagyra becsülöm az igazi művészfilmet, csak azt próbálom megértetni a szakmával, hogy egy vérbeli magyar sikerfilm pozitív ereje visszahathat a művészfilmekre is. Ha tetszik, ha nem, ez a műfaj húzóágazata. Az a pénz, amit a magyar film állami támogatásból kap, az adófizetők zsebéből való, ezért megengedhetetlen, hogy őket ne szolgáljuk ki. Nem várhatjuk el, hogy ők nőjenek föl a mi nagy rendezőinkhez. Azt a réteget is meg kell célozni, amelyért működik a mozi. Eddig süket fülekre találtam, pedig a világon mindenütt a nézőszám a fő kritérium, Magyarországtól eltekintve. Nálunk mintha szégyellni kellene a sikert: hogy jön ahhoz a Valami Amerika című film, amelynek rendezője az első nagyjátékfilmes Herendi Gábor, hogy több mint félmilliónyi nézőjével az országos toplista ötödik helyén előzzön meg híres amerikai sikerműveket? Lehet persze fanyalogni, de egyre többen belátják: csak az ősi szórakoztatni és használni elvet követő alkotások menthetik meg a műfajt.
– Mondják: békét kellene kötniük a más-más világnézetű filmeseknek.
– Nálam senki sem áhítja jobban egymás megbecsülését, ha az kölcsönös. Sok támadás érte az előző kormány elosztási rendszerét, ám hogy elkészültek a mostani szemlefilmek, s hogy újjáépült az Uránia Nemzeti Filmszínház, az előző kormánynak köszönhető. Ami jó, azt meg kellene tartani. Háttérbe kellene szorulnia a jobb- és a baloldali filmkészítők közötti egymásnak feszülésnek, hiszen nincs sem jobb-, sem baloldali néző, és nincs olyan film, egyáltalán: nincs olyan műalkotás, amely egyértelműen egyik vagy másik oldalhoz sorolható. Magánemberként sok mindenben nem értek egyet például Bacsó Péterrel, ám nagy művésznek tartom, remekül dolgoztunk és remélem, dolgozunk is majd együtt. A munkában a filmkészítés szabályainak kell dominálniuk. S ezt a fiatalok hamar megtanulták. Istennek hála, felnőtt egy tehetséges generáció. Török Ferenc, Pálfi György, Fazekas Szabolcs, Dyga Zsombor és a többiek nem megélhetési filmet, hanem jó filmet akarnak készíteni.
– Említette az Uránia Mozit, jelezve: a film élete nem fejeződik be a forgatás technikai utómunkálataival. Sőt, a moziban kelhet valódi életre.
– A szakmának fel kell hagynia a filmforgalmazás, a moziüzemeltetés és a promóció lebecsülésével. Örömmel hallom: állami támogatással mozik épülnek újjá. A film halála, akár jelentős szemlesiker után is, ha dobozban marad, vagy késlekedik és elfogy a mustrán kapott lendülete. Ám nem szabad elfeledkeznünk a marketingmunka erősítéséről sem. A magyar film reklámjára nagyobb gondot kellene fordítani, hiszen egy nemzetközi hírveréssel hazánkba érkezett amerikai kalandfilm hozza magával a jól bevált reklámfogásokat. Ha hisszük, ha nem, ha egy film költségvetésének mintegy tizenhét százalékát a kópiagyártásba, a forgalmazásba, az üzemeltetésbe, a rádiós, a tévés, az írott sajtóban megjelenő reklámra és a promóció egyéb fajtáira költenék, az bőven megtérülne. Előbb-utóbb visszacsorogna az állam kasszájába kulturális járulékok formájában, s egyre többet lehetne belőle újra fölhasználni. Ez utóbbi alapelv nem rossz, de a gyakorlatban még sokat kellene finomítani rajta.
– Mintha a járulékok visszaforgatásának elve szerepelt volna az előző kormány első filmtörvényének normaszövegében is.
– Sok minden mást is szabályoznia kellene a nehezen készülő filmtörvénynek, mielőbb ki kell lendülni a holtpontról, mert az például abszurd, hogy a magyar televízió azokat a filmeket sem hajlandó reklámozni, amelyeknek létrejöttében koprodukciós partnerként részt vett. Ez Magyarországon kívül mindenütt elképzelhetetlen volna. Szomorú példa a Sobri-filmünk esete, amelyből hamarosan hatrészes televíziós változatot mutatnak be. A mozifilmes vetítésben óriási reklámlehetőségek rejlenek, de nem tudtam meggyőzni arról a magyar közszolgálati televízió vezetését, hogy nekik is érdekük minimum tíz-tizenkét spot bemutatása. A törvénynek szabályoznia kellene, hogy egy magyar film hány perces reklámot kaphat a hazai közszolgálati televíziótól, hiszen ezek az összegek megtérülnek, újra bekerülnek a filmgyártás és a filmforgalmazás vérköráramába. Így sem biztos, hogy minden befektetés megtérül. Magyarországon a producer csak százszázalékos egyéni kockázatvállalással vághat bele egy filmbe. De vigyázni kell, az államszocializmus negyvenöt esztendeje alatt és utána is megismerhettük a százszázalékos állami támogatottság zsákutcáját. Ha a filmnek nincs semmiféle tétje, előbb-utóbb kialakul az a forgatási gyakorlat, amelyben előbb a jegybevétel, aztán a mű színvonala is másodlagossá válik a megélhetéshez képest.
– Gondolom, ön a „törvényre várva” állapotot is munkával tölti ki.
– Elkészült Salinger Richárd Apám beájulna című regényének forgatókönyve, szerzője tehetséges, huszonhat éves fiú. E könynyed, jórészt Krétán játszódó kalandos filmvígjáték rendezője Sas Tamás, operatőre Ragályi Elemér lesz. Keresek más forgatókönyveket is, mert évente továbbra is legalább két vagy három filmet szeretnénk elkészíteni. Várunk és bizakodunk: ha rend lesz a fejekben és azokban a körökben is, ahonnan az anyagi támogatás várható, a magyar film végre lendületbe jöhet.
origo.hu
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő
