Ahogy megtörtént

A Dunatáj Alapítvány 1994-ben alakult meg Buglya Sándor Balázs Béla-díjas filmrendező vezetésével. E független dokumentumfilm-készítő műhely a Duna Televízióban működik, és művészi igénnyel készült dokumentumfilmeket támogat, amelyek többek között a trianoni határokon kívül élő magyarság gondjairól, a közelmúlt fehér foltjairól és a diktatúrák bűneiről szólnak. E témakörökkel az idei, 34. Magyar Filmszemle előzsűrije meglehetősen mostohán bánt. Buglya Sándor Úgy mondjam, ahogy volt című filmje, amely az Uránia Nemzeti Filmszínház információs programjában szerepelt, az erdélyi Földváron létrehozott haláltáborról szól, és 2700 magyar embernek állít emléket.

Eddig kevesen tudták, hogy Erdélyben és Ó-Romániában 1945 novemberétől fél évig hat gyűjtőtábor működött, amelyeket faji alapon, kisszámú német és szerb fogolytól eltekintve, magyarok elpusztítására hoztak létre. Buglya Sándor rendező kezdte el a megrázó téma feldolgozását – először szerette volna feltárni mindegyik erdélyi és romániai fogolytábor kálváriáját az életben maradt áldozatok vallomásai és Baróton élő barátja, Barta Levente interjúi alapján. Erdélyben Földváron kívül Temesvár, Máramaros, a Regátban (Ó-Romániában) Ploesti, Constanta mellett románok és oroszok magyar gyűjtőtáborokat hoztak létre 1945-ben, közvetlenül a háború után. A legszörnyűbb tragédia Földváron történt, ahol az éheztetés és az iszonyatos körülmények miatt nagyon hamar kitört a tífuszjárvány. Ekkor szabályosan lepecsételték a láger ajtaját, onnan foglyokat még a Szovjetunióba sem volt szabad továbbszállítani. Így vált az egykori földvári sörgyár igazi haláltáborrá, ahol orosz és román katonák őrizete mellett öt hónap alatt 2700 magyar fogoly halt meg. 1945. november 20-tól vitték oda a zömmel magyar, nagy részt civil foglyokat, asszonyokat és gyerekeket is. Decemberben pecsételték le a tábor kapuját. Az elgyötört emberek 1946. március környékén szabadultak. Ekkorra a többi tábort már felszámolták. Utána részben hazaengedték, részben Szibériába vitték a foglyokat.
Buglya Sándor úgy döntött végül, hogy a földvári haláltábor külön filmet érdemel, amelyet júniusban mutat be a Duna Televízió, pontosan azon a napon, amikor hagyomány szerint évente találkoznak a még életben lévő földvári foglyok és hozzátartozóik.
Buglya Sándornak dokumentarista kollégái is panaszkodtak, nézők is jelezték, hogy tendenciózusan kimaradt a félmúltról szóló filmek nagy része a szemle versenyprogramjából.
A legújabb filmek közül Mohi Sándor Ahogy az Isten elrendeli – Olga filmje tavaly hazahozta a 10. Neubrandenburgi Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválról a fődíjat és a kritikusok díját. Füredi Zoltán Északföld című alkotása a 33. Magyar Filmszemlén részesült a rendezői és az operatőri díjban.
Ősszel Balogh Zsolt Ahol a birkák térdet hajtanak című műve megkapta a budapesti nemzetközi ökumenikus filmszemle fődíját. E mostani filmszemlén – bár tíz művel jelentkeztek – csak kettő jutott be a versenyprogramba. Ám az Uránia nemzeti filmszínházbeli információs vetítéseken is megtalálta őket a saját közönségük.
Valóban úgy látszik, mintha az idén az előzsűri kiszűrte volna a filmek jelentős részét, amelyek az 1945 utáni korszak sötét foltjait tárják fel, mert nem találták elég korszerűnek a történeteiket. Buglya Sándor keserű iróniával hozzátette: ez szívük joga.