Klasszikus értelemben vett író-olvasó találkozóra hívta a Vigadó Palotában lévő Napkapu könyvesbolt Gyurkovics Tibor költőt. A népes olvasóközönség nemcsak kötetbemutatón, hanem igazi beszélgetésen vehetett részt. Megtudhatta az író véleményét irodalmi életről, politikáról, a világ hétköznapi és egyetemes dolgairól Tuba Mariann tapintatos és lényegre látó moderátori irányításával. A műsorvezető korunk reneszánsz egyéniségeként mutatta be Gyurkovicsot, aki szokása szerint nyomban cáfolni próbálta beszélgetőpartnerét, mondván: ő elsősorban és kizárólag költő. Ám néhány költeményének színészeket megszégyenítően hiteles előadásával nyomban bizonyította reneszánsz sokoldalúságát.
A műsorvezető emlékeztette az írót arra is, hogy nem a költeményei, hanem a drámái, köztük elsősorban is a Nagyvizit című tragikomédia miatt került közvetlen összeütközésbe a diktatúrával. Azcél György kifejezetten rossz néven vette, hogy Gyurkovics a hetvenes évek szocializmusát elfekvő kórházként ábrázolta.
A költő kifejtette: az alkotónak nem a bárgyú irodalomtörténeti skatulyázások az igazi ellenségei, inkább a maga gyarlósága. Az 1947– 1990-ig tartó totalitárius diktatúrában még a legkiválóbb pályatársak sem értették meg, hogy az idegen érdekeket szolgáló bábhatalom képviselőivel egy tálból cseresznyézni ön- és közveszélyes. Ő ezért nem küldött soha dedikált könyvet Aczél Györgynek, az árnyalt eszközökkel manipuláló kultúrdiktátornak, mert aki ezt megtette, besétált a hatalom zsákutcájába. A diktatúra szelleme észrevétlenül is belénk költözhet. Ám az is tévedés, ha erős kezű, keresztény, nemzeti, jobbközép értékrendet képviselő miniszterelnökeink karizmáját összekeverjük idegen érdekeket képviselő bábdiktátorocskák agresszivitásával. Bizony, a magyar nép mind a mai napig tévedése következményeit nyögi – mondta.
Csurka Istvánnak mindenben túl korán volt igaza - az író-politikusra emlékeztek a Terror Háza Múzeumban