Konok korok krónikás költője

Telt házas Fészek klubbeli rendezvény volt pénteken este. Az 1997-ben elhunyt Fodor Andrásra, a kiváló költőre, íróra, konok korok krónikására, a testvérmúzsák iránt különlegesen fogékony zenei és képzőművészeti tárgyú esszék, tanulmányok szerzőjére, fiatal pályatársak önzetlen mentorára emlékeztek barátai, tisztelői, a Fonyódon létrejött Fodor András baráti társaság tagjai. – Nem szentségtörés, hogy ünnepelni jöttünk ide, hiszen olyan, mintha Bandi most is élne. Halálába mind a mai napig nem vagyok képes belenyugodni – mondta ki egyik legjobb barátja, Hernádi Gyula.
Február 27-i születésnapján évente összegyűltünk a Bajcsy-Zsilinszky úti lakásban. Az elhunytaktól eltekintve ugyanazok, akik ezen az estén szerepeltek, vagy csak megjelentek: Czigány György költő, zeneesztéta, Domokos Mátyás irodalomtörténész, Lux Elvira pszichológus, Faragó Laura énekművész, Merényi Judit színművész, Gerzson Pál festőművész és a többiek. Fodor lakásán házi koncerttel, legújabb műveink felolvasásával köszöntöttük évente őt, mindnyájunk védelmezőjét, mentorát, aki nehéz időkben, sokszor maga is súlyos helyzetbe kerülvén, soha nem mulasztott el segítséget nyújtani pályatársainak. Gonosz és hálátlan korokban tartozott a kevés igazakhoz, aki tudta, mi a barátság, miközben maga is a költészet és a széppróza maradandó alkotásaival írta be magát végérvényesen a magyar irodalomba.
Az 1929-ben született költő közelgő évfordulónapjára időzítette Sebestyén Ilona, a Nap Kiadó igazgatója a Konok idő – Fodor András emlékezete című kötetet, amelyet két alkotó-szerkesztője, Domokos Mátyás és Lakatos András irodalomtörténész mutatott be. Virtuális irodalomtörténeti munkáknak nevezte Domokos Mátyás azokat a híres tanulmányokat, esszéköteteket, amelyekben a magyar irodalom jelesei végezték el az értékmentő munkát felületes kritikusok, hamis kánonok és divatesztétikák bűvöletében élő irodalomtörténészek helyett. Jókairól Mikszáth Kálmán, Petőfiről Illyés Gyula írta a mindmáig legmaradandóbb értékelést.
A Fodor András-emlékkönyvben a költő Bartók Kései rádöbbenés című versei, prózai alkotásai mellett Németh László, Orbán Ottó, Takáts Gyula irodalomtörténeti értékű levelei, Ágh István, Bertók László elragadtatott esszéi vallanak Fodor András plasztikus képeket teremtő, veretes, klasszicista formavilágú költészetének és prózájának halhatatlanságáról. A feledékeny, talmi és tünékeny jelen háládatlanságára szomorú példát hozott föl Lakatos András. A Magvető Kiadó a közelmúltban megjelentetett Hazafelé címmel egy könyvet, amelyben utalás sem történt arra, hogy ugyanezzel a címmel látott napvilágot Fodor András 1955-ben megjelent munkája – a Magvető Kiadó gondozásában. Mi tudjuk – mondta többek között Domokos Mátyás –, hogy konok korok költő krónikásának, Fodor Andrásnak költészete kiállta az idő próbáját. Tanúsítja, hogy „ostromló elemek közt mégis az ember erősebb”.