Haza a költő szeretetében

Ebben a gyűlölködő világban jó hallgatni bölcs szavait, olvasni áradó verseit; gyönyörű prózáját, ahogy a fájdalombilincses Sinkát idézi, az öreg Áprilyt és Jékelyt, a Domony temetőjében pihenő Huszárik Zoltánt…; a Hetek költő-barátait: mennyi tékozló szeretet, féltés a sorokban és mennyi fiatal halál.
Ágh István első kötete, a Szabad-e énekelni? 1965-ben jelent meg: falusi és városi élmények, visszajáró emlékek váltakoznak benne. A Rézerdő és a Jóslatok az újszülöttnek versei megőrizték az előzőek erényeit: a képi gazdagságot, a hömpölygő és mégis töredezett sorok modern zenéjét, igényes gondolatiságát. Ekkor jelentkezik irodalmi riportokkal, naplójegyzetekkel: A madár visszajár (1973) a szülőföldről, a Dani uraságnak a Kemenesaljáról, Berzsenyi ösvényeiről szól.
A Virágárok emlékező prózája csupa fekete ragyogás. Külön erről a csodáról is lehetne egyszer írni; Iszkáz legszélső házából két tűzbeszédű férfi indult el: a költő-testvér Nagy László és Ágh István, s jutott a magyar irodalom fényes csúcsára! Egyik legszebb vallomása könyvében, az Üres bölcsőnk járásában szülőföldje határában áll a bátyjával. Mennyi közös vonás az arcon, a dedikációk szép ívű betűit is mintha egy kéz írta volna. Mégis. A versek más és más fényeket lobbantanak föl: Ágh István sorai valami félálomszerű ringatódzás vagy időhullámzás állapotában születnek, a törékeny semmiségek, hulló hajszálak, esőcseppek, állatok és madarak, fűszálak és ikonbarna falevelek hitelesítik mondandóját. A mindennapi élet veszendő dolgaiból épített nagy költészetet, mely őrzi a szétszaggatott hazát, reményt üzen mindenkor a halál ellen.
*
Emlékezetes ajándékot kapott Ágh István hétfőn este a Magyar Írószövetség klubjában. O. Szabó István Jászai-díjas színművész egész estét betöltő kompozíciót adott elő az ünnepelt verseiből, amely vastapsot váltott ki a közönségből. Az est tervét először Kalász Mártonnal, a szövetség elnökével és Bella István költővel osztotta meg, nekik is köszönhető, hogy az elképzelés fényesen megvalósult.
Köszöntőjében Bella István szót ejtett Ágh István verseinek képgazdagságáról, az avantgárdot megújító, friss szemléletéről, meséinek misztikájáról, szociográfiáinak regényszerű érzékletességéről, esszéinek költőiségéről és szociográfiai hiteléről. Az örök magyar irodalom és az örök magyar olvasó nevében köszönte meg Ágh István eddigi imponáló életművét.
Köszönetet érdemel O. Szabó István Jászai-díjas színművész is, aki életét tette föl arra, hogy többek között Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Ady Endre, Sinka István, Ágh István költészete az olvasók mindennapi kenyerévé legyen. O. Szabó az aranykorok nagy komédiásaitól, Rózsavölgyitől, Jászai Maritól örökölt színészetika jegyében könyv nélkül, a költészet iránti szent alkotói alázat jegyében szólaltatta meg a költeményt.