Ideje, hogy a filmes élet beinduljon

Az ELTE médiakutatási intézetében tartott február 28-i, Apokalipszis most kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, hogy a filmszakmának szánt ötmilliárdos kormánytámogatás még mindig a kultuszminisztériumnál van. Az összeg csak akkor kerülhet a Magyar Mozgókép Közalapítvány számlájára, ha az Állami Számvevőszéknek jelenti a jogszerűtlenségek felszámolására tett intézkedéseit. A szakma aktuális kérdéseiről Tóth Erzsébetet, a Magyar Mozgókép Közalapítvány főtitkárát kérdeztük.

Az ÁSZ megállapításai arról szóltak, hogy három és fél évig elnök nélkül működtünk, és nem volt teljes a kuratórium létszáma sem – mondja Tóth Erzsébet. – Január 23-án, amikor a bíróság bejegyezte Grunwalsky Ferenc elnökké választását, az egyik jogtalanság megszűnt, s a kuratórium létszáma is kiegészült a minisztérium képviselőjével, amely azóta így szabályszerűen végezheti munkáját. Az ÁSZ-jelentés további kifogásai is csak az előbbiekben vázolt helyzetből adódtak. Az elmúlt időszakban azért kellett a képviseleti jogot átruháznunk, mert nem volt elnökünk, aki képviselte volna az alapítványt. A képviseletet a szervezeti működési szabályzatunk szerint gyakoroltuk. Azóta az elnökség és a kiegészült kuratórium visszamenőleg újra meghozott minden döntést, amely a számvevőszék szerint határozatképtelen üléseken született. Az alapítvány ennek megfelelően módosította a szervezeti működési szabályzatát is. Végül február 24-én eljuttattuk az ÁSZ elnökének azt a kötetnyi a dokumentumgyűjteményt, amely pontról pontra igazolja, hogy azokat a feladatokat, amelyeket az ÁSZ számunkra kijelölt, elvégeztük, helyreállt a jogszerűség. Bízunk abban, hogy a minisztériummal már a napokban meg tudjuk kötni a szerződést. Itt a március, épp ideje már, hogy a filmes élet vérkörárama végre beinduljon.
– Ismertetné az alapítvány szerkezetét?
– Az MMA a kezdetektől fogva úgy működött, hogy vannak szakmai testületek, minden területnek van egy szakkollégiuma, és van egy fő kuratórium – régen Nemzeti Kuratóriumnak hívták –, amely kidolgozta az alapítvány hosszú távú stratégiáját, és döntött az egyes területekre elosztandó pénzek sorsáról. Ez mind a mai napig így működik, szakkollégiumokban folyik a döntések előkészítése, s a jelenlegi jogszabályoknak megfelelően a szakkollégiumok által készített javaslatokat a kuratórium fogadta el. A Magyar Mozgókép Közalapítványt 1991-ben huszonhat szakmai szervezet és a kultuszminisztérium alapította.
– Azt a szakma is elismeri, hogy a támogatás akkor válhat igazán hatékonnyá, ha megszületik végre a filmtörvény. Hol tart most az ügy?
– A minisztérium február elején elkészített egy nyitó változatot, ezt bocsátotta a filmszakmai kerekasztal rendelkezésére. Valószínűleg ezen a héten lezárul a törvény megvitatása, ami így a szükséges módosításokkal, kiegészítésekkel visszakerül a minisztériumba. Az elmúlt évtized zátonyra futott kísérleteivel ellentétben ezúttal először a filmtörvény koncepciója kerülne a kormány elé, s csak a kormány által már elfogadott elképzelést kodifikálnák és kerülne sor a törvény végleges szövegének megfogalmazására.
– Mikor jutunk el odáig, hogy nyilvánosságra kerülhet egy normaszöveg?
– A minisztérium terve szerint a koncepciót májusban eljuttatjuk a kormányhoz, ősszel pedig a parlament elé kerül a törvényjavaslat. Reményeink szerint 2004-től a törvénynek életbe kell lépnie.
– Ha az ígéretek teljesülnek, s a remények valóra válnak, hogyan gondolja az alapítvány és a szakma jövőjét?
– Talán végre megszűnik az áldatlan állapot, ami az MMA létrejötte óta fennáll. Nevezetesen, hogy állandóan kereszttűzben állunk, és a munka mellett arról kell vitatkoznunk: legyen-vagy ne legyen alapítvány. A szakmai szervezetek az elmúlt időszakban kiálltak az alapítvány mellett. Talán végre felkészülhetünk a normatív támogatási rendszer kialakítására és arra, hogy lényegesen több pénzt kezeljen a közalapítvány, mint eddig bármikor.
– A sokat emlegetett Apokalipszis most kerekasztal-beszélgetésen is szóba jött, de azóta is – burkoltan, vagy nyíltan – napirendre kerül a filmközpont terve abból az elgondolásból, hogy a központ ellenőrzés alatt tarthatná a szakma belső kontraszelekcióját, ami adott esetben a hatalom kontraszelekciójánál is veszélyesebb lehet. Mi igaz ebből?
– Ez az elképzelés újra és újra fölbukkan. A szakma teljes konszenzussal sorakozott föl az alapítvány mellett, a kuratóriumok egymást is ellenőrző sokszínűsége szavatolja a demokratikus elosztást.
– Vajon a rendezők megértik-e végre, hogy a forgalmazás, a terjesztés és a promóció támogatása nélkül a legragyogóbb mű sem jut el a közönséghez?
– A filmes kerekasztal elmúlt hét-nyolc hónapos tevékenysége is igazolja, hogy a művészek megértették a mozi és a reklám fontosságát. Úgy gondolom, sikerült jelentősen növelni a terjesztési terület támogatási arányát, hiszen úgynevezett normatív támogatásban a szakmából először az art mozik és a forgalmazás részesül. Érzésem szerint ezt a szakmai közvélemény nemcsak elfogadta, hanem támogatja is.
– Tételezzük fel, lesz pénz, lesz támogatás. Ez azt is jelenti, hogy többet nem lehet a pénztelenségre fogni egy-egy film vagy a szakma sikertelenségét.
– Evidens, hogy nem feltétlenül a pénzügyi körülmények határozzák meg egy mű sikerét vagy sikertelenségét. Fliegauf Benedek másfél millió forintból készítette el a Rengeteg című szemlefilmjét, amely itthon is és külföldön is komoly sikereket aratott. A támogatástól azt várjuk, hogy végre rendezett körülmények között dolgozhassunk, és ne sírjon le a vászonról a szegénység. Hogy remekművek születnek ezután, vagy nem, arra nincs külső garancia.