A Hídemberrel kapcsolatos viták közepette kevés szó esett arról, amiről ön sokat mesélhetne. Mi a különbség a kétféle alkotói magatartás között? Írónak vagy rendezőnek tartja magát?
– Arra, hogy mi vagyok inkább, hadd válaszoljanak a könyvek, vagy (és) a filmek. A kétféle alkotói magatartás egészen más. Át kell változni, nem véletlen, hogy az íróság és a rendezőség kétféle foglalkozás. A rendezők többnyire nem is szoktak írni, a szónak szépirodalmi értelmében. A forgatókönyvírás sem ugyanaz, mint a szépírói tevékenység. Papírmunka ez is, az is, de a forgatókönyv nem önálló irodalmi alkotás, hanem munkadarab, az első munkafázis végeredménye, amelynek során az ember megtervezi a filmet. A rendezés nem más, mint kemény akaratmegfeszítés és figyelem-összpontosítás, ugyan- is a rendezőnek már emberekkel és tényekkel kell foglalkozni. Egy gyakorlati példa: a Hídember egyik nagy nehézsége volt, hogy minden szempontból szoros elszámolásra voltunk kényszerítve, így a kilencvennapos határidőt szigorúan be kellett tartani, ami csak úgy volt lehetséges, hogy egyetlen napot sem csúszhattunk, még az időjárás miatt sem. Ha napközben elkezdett esni az eső, akkor esőben forgattunk. Volt egy második kis forgatócsoportunk, amelynek tagjai a nagy stábbal párhuzamosan dolgoztak ki egy-egy képsort, különben nem készültünk volna el. Ekkor találtam ki félig tréfásan, félig komolyan, hogy azért kényelmesebb írónak lenni, mert az író ki tudja aludni magát, a rendező vízszintes vigyázzállásban alszik, az ébredés percében talpra ugrik. A forgatókönyvírás afféle köztes állapot, a filmíró korán kel, de hosszasan gondolkodhat, mielőtt elkezdené a napját. A Hídember forgatókönyvét Can Togayjal együtt írtuk, figyeltünk egymásra, ösztönöztük egymást, másfél évig tartott, tíz változata készült el a fogatókönyvnek, türelemjáték volt és az volt a szorongás fő tárgya, hogy elkészülhet-e egyálalán, ki lehet-e fejteni a témát. A rendezés fő rémülete ezzel szemben: most már lehetetlen, hogy ne készüljön el, hiszen minden meg van tervezve, már csak kivitelezni kell. Rendezőként untermannak éreztem magam, forgatókönyvíróként könnyed akrobatának.
– A Hídemberről – rendhagyó módon – már a forgatási riportokon belül is megjelentek negatív kritikai reflexiók. Ezeknek egy része megjövendölte, hogy a film biztos nem fog tetszeni a közönségnek, hiszen a rendező nem döntötte el, történelmi kalandfilmet vagy művészfilmet akar készíteni. A forgalmazói adatok ennek ellenkezőjéről tanúskodtak.
– Szerződés kötelezett arra, hogy járjam az országot, nem is tudnám megmondani, hány ankéton vettem részt. Talán az első vidéki rendező-néző találkozó előtt, Gyulán láttam, ahogy a közönség nagy része kiszorult a kicsi előcsarnokból, s némán várakozott a mozi előtt. Akkor nagyon megijedtem a hallgatásuktól. Éreztem, hogy a játszma kétesélyes. Ha a film sikerült, képes elsöpörni a negatív előítéleteket is, de a csalódást is felfokozhatják a téma iránti rokonszenvtől motivált elvárások. A filmet követő beszélgetés megnyugtatott. Ez a film megszólítja azt, aki elfogulatlanul ül be a moziba.
– A Hídember a houstoni Worldfesten elnyerte a történelmi filmek kategóriájának nagydíját, az Arany Remit. Erről a fesztiválról köztudott, hogy a világ egyik legszínesebb, népszerű és széles körű filmes seregszemléje.
– Az idei houstoni versenyprogramban a világ szinte minden országából összeválogatott, ötvenöt film szerepelt. Szolnokon a Szigligeti Színházban voltam vendégrendezőként, amikor telefonon kaptam a hírt, ami természetesen nagyon nagy öröm és elégtétel volt nekem. Azért nem voltam Houstonban, mert úgy éreztem, nem hagyhatom cserben a társulatot, hiszen Feydau Bolha a fülben című vígjátékán dolgoztunk, ami úgy működik, mint egy precíziós óramű. Annak dacára maradtam Szolnokon, hogy figyelmeztettek: ha nem megyek el magam is Houstonba, azt a film helyezése bánhatja. Szerencsére nem volt igazuk.
– A Hídemberről többen azt is leírták: ezt a filmet csak az értheti meg, aki behatóan ismeri a magyar történelmet, tudja, mi a reformkor, mi a szabadságharc és tisztában van azzal, ki ez a Széchenyi István?
– Can Togayjal már a forgatókönyvírás fázisában arra törekedtünk, hogy a történet előzetes ismeretek nélkül is érthető legyen. A forgatókönyvet elolvasták amerikai script doctorok is, akiknek kifejezetten az a feladatuk, hogy a történet hibáit keressék és átvilágítsák az átlagközönség nézőpontjából. Azok is elismerően nyilatkoztak róla, akik nem tudták, hol van Magyarország. Egyikőjük véleménye az volt, hogy ez a különös gróf, akiről a film szól, olyan érdekes alak, mintha valóban élt volna.
origo.hu
Szánthó Miklós levelet írt David Pressman távozó nagykövet-aktivistának
