A keverőpultnál több kell

RÁDIÓ

A Magyar Rádió vezetése segítő kezet nyújtott a Rádió C-nek, az ország egyetlen roma adójának. Amint azt a híradásokból tudhatjuk, a rádió súlyos anyagi gondokkal, adósságokkal terhelt, emiatt kényszerszabadságra küldték a munkatársakat, és csak zenét sugároznak. Mind a mai napig érkeznek felajánlások. (Így született a szerződés a közszolgálati és a magánrádió között is, amely műsorkészítésre ösztönözné a Rádió C munkatársait. A műsorokat a Magyar Rádió fizetség fejében átvenné.) Eddig azonban több az ígéret, mint a számlára érkező pénz, és tudjuk, ígéretekből nehéz rádiózni.

A Rádió C helyzete persze közel sem egyszerű, bár minden politikai oldalról és minden lehetséges fórumon elhangzott már, milyen fontos, hogy a fővárosban és körzetében élő cigányságnak önálló rádiója van, amelyet az indulása óta megszeretett, hallgat és a magáénak érez. Ez az alapállás. Ugyanakkor tudható, hogy reklámbevételei e rádiónak alig vannak, mivel a többszázezres cigányságot nem tekinti megfelelő célközönségnek a hazai piac. Pedig a romák között is vannak szép számmal módos emberek, akiket érdemes lenne a hirdetőknek megcélozniuk. Sőt talán nem is lenne haszontalan, ha a rádió tulajdonosi köre őket is megkeresné segítségért, támogatásért. Ha azokhoz fordulna, akiknek lelki, szellemi érdekük lehet a rádió megmaradása. A hazai cigány elit, a hangadó értelmiség most bebizonyíthatná romáknak és magyaroknak, hogy nem a hatalom birtoklása és az egyéni haszonszerzés miatt vetélkedik beosztásokért, posztokért, hanem azért, hogy a megszerzett befolyással segítsen a többségen. S ha már összejött a szükséges pénz, ha megvan a segítség, akkor öszszefoghatna, hogy valóban jó legyen a Rádió C műsora.
Miközben az egyik adó csak zenél, a másikon, a Pannon hullámhosszán folyó csata eldőlt. Győztek Gidófalvyék, megszűnt a rettenetes zaj, két adó egymást zavaró műsora. Az új Pannon Rádió egyetlen tekintetben maradt hű a régihez: magyar zenéket sugároz. Ez a műsorfolyam és a színvonal szempontjából nem látszik mindig előnyösnek, de legalább a hazai pop-rock élet képviselői sem panaszkodhatnak, csurran-cseppen egy kis jogdíj még a régi dalok után is. A baj azonban az, hogy az új rádió szerkesztőinek semmiféle szándékuk nincsen a műsorfolyammal. Nem is tudnak mihez kezdeni vele. Gyengécske, modoros műsorvezetőcskék szólnak egy-egy szellemeskedő mondatot két dal között, időnként egy lelkes egykori dizőz beszélget valakivel. Legutóbb egy mesterfodrász volt az áldozat, aki a fodrászversenyek típusairól, a kontyok állásáról volt kénytelen mesélni. A beszélgetést a „Gedeon bácsi a nők bálványa”, illetve a „Mondd, kis kócos, hol van a mamád” dalok szabdalták.
Nehéz bizony a frekvenciatulajdonosok helyzete. Mert nem elég a rádiózáshoz a keverőpult, és kevés a társasági beszélőkével megáldott műsorvezető is. Túlságosan nagy a kínálat ebben a műfajban. Mindenki tehát, aki egy kicsit is megerőlteti magát, és kitalálja, kiknek szeretne műsort, vele zenét sugározni, már előnybe kerülhet a piacon. A Sláger Rádió pontosan belőtte magának reggeli Bumerángjával a társadalom szellemileg igénytelen rétegét. Fiala János Kelj fel, Jancsi! című reggeli ébresztője a Budapest Rádión a mazohista liberálisoknak szól. (A hallgatószámszaki adatok szerint elég kevesen vannak.) A Klub Rádió pedig a munkatársgyűjtés során sem rejtette véka alá, melyik politikai oldalhoz szeretne szólni. Műsora körülbelül olyan objektív, mint Friderikusz Sándor tudósítása a Fidesz-kongresszusról. Reggeli lapszemléjében a Magyar Nemzetből például kizárólag Pilhál György írását olvassa fel. S e szokásából még az sem tudja kizökkenteni, ha éppen e lapból tudható meg elsőként, hogy Pakson baj van.

De hát kinek-kinek a maga szakmai lelkiismeretével kell elszámolnia.
(Rádió C, új Pannon Rádió)