Önnek van egy művész és egy közgazdász énje. E két dolog találkozása ideális lehet egy filmproducernél.
– Apám festőművész volt, aki azt szerette volna, hogy kereskedő legyek. Anyám kereskedő volt, aki azt akarta, hogy művész legyek. Sokáig jártam hát egyetemre, hogy megoldjam e dilemmát. Párizsi zeneakadémiai tanulmányok után elvégeztem a politikai tudományok egyetemét, majd a New York-i Columbia Business Schoolban szereztem diplomát. A művészetnek mégsem tudtam ellenállni, így aztán elhelyezkedtem a reklámszakma üzleti szférájában, majd lassan „átcsorogtam” a filmes részére, s mintegy 170 reklám-, dokumentum- és művészfilm megrendezése után ráébredtem, hogy számomra az önmegvalósítás igazi útja a produceri tevékenység, ahol mindkét énemet kibontakoztathatom. Akár hiszi, akár nem, ugyanúgy élvezem az írást, a rendezést, mint egy könyvelési probléma megoldását.
– Most mintha megint a művészi énje kerekednék felül: mától kapható a magyarországi könyvesboltokban Az északi szél című regénye.
– Amelyről persze letagadhatatlan, hogy filmes írta. Képekben, hangulatokban, fényekben és filmszerűen vágott jelenetekben gondolkodom. Közelebb áll a Mátrix című revelációerejű filmhez vagy Tarantino hektikus látásához, mint egy nyugodt mederben hömpölygő regényhez. A fiatalok nyelvén szólok, valószínűleg azért, mert nagy klasszikus kedvenceim mellett – mint az Óz, a csodák csodája – ugyanazokat a filmeket szeretem, mint a mai ifjúság, de természetesen beépítettem saját tapasztalataimat és élményeimet is. Hősöm egy világhírű és világjáró filmíró, aki annyiban hasonlít hozzám, hogy kortársam, s létezik életében az Amerika–Franciaország–Magyaror-szág hármasság. Úgy vélekedik a világról, mint jómagam. Bonyolítja a képet, hogy a regénybe „beleszól” maga az író is, aki azonban szintén nem én vagyok teljesen.
– Az északi szél összművészeti szinten foglalja magába a huszadik-huszonegyedik század számos gondolati irányzatát.
– Szívem szerint egy multimédiás regényt írtam volna, amelyben a néző lapoz, és hirtelen filmbe fordul minden, aztán folytatódik zenével, végül befejeződik képekben. Mindez mégsem öncélú játék, hiszen azzal az alapproblémával szembesül az olvasó, ami minden gondolkodó embert érzékenyen érint. Ön is, én is, ahogy mindenki a világon, távol esünk a hírek valóságbeli megfelelőjétől, hiszen az információkat a különféle televíziókon, újságokon keresztül kapjuk, ösztönösen feltételezve azt is, hogy manipulálatlan forrásból. Ám előbb-utóbb felmerül bennünk a kérdés: vajon mi volt bennük valóság és mi a látszat? Magyarán virtuális realitásban élünk, és meggyőződésem, hogy a huszonegyedik század civilizációjának kulcskérdése a virtuális realitás és a valóság közötti kapcsolat. Az iraki háború alatt a Pentagonnak háromezernégyszáz alkalmazottja volt az újságírókkal együtt. Nem azt mondom, hogy manipulálták őket, de tény, hogy a híradások érezhetően ki akartak alakítani egy olyan általános képet, aminek én egyetlen valós bizonyítékát nem fedeztem föl. Például egyszer sem láttuk, ahogy az irakiak kirabolják a kórházakat és a múzeumokat. Lassan már ott tartunk, hogy maga az al-Kaida is virtuális erővé vált, ami nem azt jelenti, hogy nem létezne, csak már senki nem tudja, hogy mennyi belőle a valóság és mennyi a teremtett látszat. Legalább ennyire elgondolkodtató, hogy az én nemzedékemet még úgy nevelték, hogy levelet írtunk egymásnak. Megjött a levél – ennek a mondatnak békebelien ünnepélyes hangulata volt. Amikor szerelmesek voltunk, megszagoltuk, hátha megérezzük a papíron a hölgy illatát, néha megcsókoltuk a helyet, ahol a nagy ő is megcsókolta. Próbáljon csak csókolózni az interneten akár a leggyönyörűbb nővel is. Bizony, nagyon fura civilizációba léptünk be mi is, akik 1968-ban Franciaországban forradalmárkodtunk, és így kiáltottunk: Jaj, de jó, a világból egy nagy falu lesz! Ehelyett a világból egy hatalmas város lett a maga nyomortanyáival, a maga elhagyatott, lerobbant, gondozott parkjaival és a gazdag negyedeivel… S az ember a gazdag negyedben fél a nyomornegyed gyűlöletétől. A mai civilizáció az álmainkhoz képest igencsak kegyetlen világot hozott létre. Regényemből is kitűnik, hogy legjobban attól félek, hogy a mai többrétegű, virtuális, valóságos elemekből összerakott világot könnyű manipulálni, s ebből születik meg a huszonegyedik század fasizmusa.
– Van menekvés ez elől?
– Alapvetően optimista vagyok, s úgy érzem, az emberiség a virtualitás démonának ellenszerét is megtalálja, kemény és meglepő küzdelemben. Regényem erről is szól. Mielőtt az olvasó halálra rémülne, tegyük hozzá, hogy megosztom vele az utazási élményeimet is, megsétáltatom a világ legjobb hoteljaiban. A világ legszebb helyeire is elkalauzolom: Budapestre, Párizsba, New Yorkba, Los Angelesbe, de páldául a kambodzsai őserdőbe is. Vagyis Az északi szél akár bédekkerként, akár elegáns „road movie-ként” is olvasható.
origo.hu
Orbán Viktor: Nem pihenünk, zajlik a kormányülés, hajrá, Dominik! - Képek
