Kivételes élményben volt részük kedden este a Petőfi Irodalmi Múzeumban a nézőknek, akik megtekintették az Áldozó Judit című monodrámát. Márai Sándor művét Lászlóffy Csaba írta át színpadra, Czigány Zoltán rendezte. Judit szerepét Havas Judit alakította a magyar színművészet legnagyobbjaihoz mérhető, érett előadásban.
A darab egy különlegesen érzékeny és érzéketlen, megkapóan közönséges és fennkölt, vonzóan önfeláldozó és taszítóan önző, ezernyi ellentétből szőtt asszony találkozásait örökíti meg három férfival. Judit, az egykori cselédlányból lett nagysága a darab jelenidejében már egy olcsóbb római szállóba sodródott, zugivóvá züllött asszony. Az ő kihangosított belső monológjában elevenedik meg a huszadik századi magyarság, Európa és a nagyvilág számos alapkonfliktusa. Első múltbéli szerelme, egykori ifjú gazdája, későbbi férje az életképtelenné vált arisztokrácia haláltáncát járja el. A másik, elhunyt kedves, Márai Sándor alakmása azt üzeni nekünk, hogy 1945 után bekövetkezett a valódi kultúra pusztulása, ránk tört, s mindmáig tart a tömegemberek és a percemberkék világuralma. Utóbbiak mintapéldánya az arctalan, frissen elhagyott harmadik szerető, az egyedüli életképes lény a darabban. A főhősnő életének egyik fele elhalt a régi világgal együtt, énjének megmaradt része is csak agonizálni képes a hazátlanság és a honvágy kettős kínjától. Havas Judit zseniálisan elevenítette meg korhű díszletek között Márai világpolgári fájdalmát és egy elmagányosodott asszony lassú leépülésének feltartóztathatatlan folyamatát.
origo.hu
Ukránbarát és bevándorláspárti paktumot kötött az Európai Néppárt és a baloldal – Magyar Péter és a Tisza Párt is jóváhagyta a megállapodást
