Kilencvennégy éves korában elhunyt Károlyi Amy költő. 1909. július 24-én született. A Nyugat harmadik nemzedékének tagja volt, művészi indulását Móricz Zsigmond és Babits Mihály segítette. Első verse 1939-ben jelent meg a Magyar Csillagban. A Nyugatban 1940-ben publikálhatott először, önálló verseskötete Szegezzetek a földhöz, csillagok címmel azonban csak 1947-ben jelenhetett meg, abban az évben, amikor Weöres Sándorral összeházasodtak. Közel harminc könyvet adott ki, köztük meséket is. Kiváló műfordító volt.
Negyvenkét évig élt együtt a korszak meghatározó költőjével, halkszavú lírája kiegészítette Weöres Sándor létfilozófiai szintézislíráját és nyelvi sokrétűségét, ritmusgazdagságát. A költészet megfoghatatlanságát Károlyi Amy azzal a látomással tette átélhetővé, hogy „a szavak mögött áll valaki”. Ez a valaki, talán maga a Fennvaló diktálja nekünk a szavakat. „Nem én írok, ő ír helyettem” – vallotta. A legegyszerűbb és a legvégső titkok keresője és tudója volt. Oda szeretett volna eljutni és eljuttatni olvasóit, ahol „a dolgok átfordulnak az ellentétükbe, a fenséges a vulgárisba, a vulgáris a fenségesbe”. Jellegzetes kötetcíme, a Kulcslyuk-líra mutatja meg talán a legplasztikusabban, hogyan képzelte el a világegyetemet, a költészetet és saját helyét a mindenségben. Az ember az Isten teremtette kozmoszból csak annyit képes észlelni, mint amit a kulcslyukon leselkedő gyarló lények láthatnak a szomszéd életéből. Csak parányi tárgyakat, leheletfinom gesztusokat, amelyek a földön hevernek. Ám egyedivé fényesednek a mozdulattól, amellyel a költő lehajol értük, hogy fölemelje őket. Kifejező köteteivel, az Egy marék por, a Lét határa, a Látkép visszafelé című könyvekkel rangos elismeréseket szerzett, az Arany János- és József Attila-díjtól a Salvatore Quasimodo-életműdíjig.
origo.hu
Vonatgázolás történt Püspökladánynál
