A nemecsekernősítés szabálya

Nyelvészeink, akik előszeretettel hivatkoznak az MTA hivatalos helyesírási szabályzatára, mindmáig a szőlők-borok kisbetűs írására esküsznek, míg a szőlőnemesítők és bortermelők a nagy kezdőbetűt részesítik előnyben, hiszen szerintük tulajdonnevesítésről van szó.

A nyelvészek szabályokat, a szőlőnemesítők pedig szőlőfajtákat alkotnak, mégpedig több évtizedes kutatómunkával. Dr. Csizmazia Darab József, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett, Peter Morio- és Fleischmann Rudolf-díjas szőlőnemesítő, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, egész munkássága alatt harcolt azért, hogy a magyar helyesírás felelősei korrigálják a „hibát”, és térjenek át a szőlőfajták nagybetűs írására. Nemcsak azért, mert a nemesítők végre megérdemelnék, hanem azért is, mert így látja helyesnek. Neves nyelvtudósunkhoz írott levelében kitér rá: a grundbeli fiúk Molnár Ferenc regényében a csatavesztést követően Nemecseket árulónak tartották, és ezért megszégyenítésül „nemecsekernősítéssel” alázták meg. Mint írja, Magyarországon a szőlőfajtaneveket ilyen nemecsekernősítéssel leminősítve írják és terjesztik, márpedig kisbetűs szőlőből csak „kisminőségű” bor lesz.
Dr. Csepregi Pál, a Kertészeti Egyetem tanára a 70-es években fordult az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetéhez, kérve az Akadémia állásfoglalását a szőlőfajták nevének írásmódjával kapcsolatban, Kiss Jenő akadémikus pedig szintén ebben az évtizedben kereste meg Csizmazia Darab Józsefet, hogy a „Szőlőfajták nevezéktana” című tanulmányához kérjen segítséget. Azóta eltelt harminc esztendő, s nem változott semmi. De miért is kell nagy kezdőbetűvel írni a szőlőfajtákat?
Minden szőlőfajtát szellemi termékként, találmányként regisztráltak, törzskönyveztek. Magyarországon csak az Országos Fajtaminősítő Tanács által engedélyezett és törzskönyvezett szőlő termeszthető. A hivatalos törzskönyvekben tulajdonnévként örökítik meg őket, az okmányban a nagy kezdőbetű a meghatározó. „Személynek, állatnak, botanikának, dolognak azonosító és megkülönböztető szerepű egyedi neve” a tulajdonnév, kezdőbetűjét naggyal írjuk. Ahogy a gyermek keresztségben kapott egyedi nevét bevezetik az anyakönyvbe, a generatív úton létrejött szőlőfajta az állami elismeréskor, szabadalmaztatáskor a nemesítő által kért és ajánlott egyedi nevén kerül a fajtaminősítő tanács törzskönyvébe.
Csizmazia Darab József fél évszázados szőlészeti kutatómunkájának eredményeképpen, általa elnevezve született meg a Zalagyöngye, a Bianca, a Nero, a Vértes csillaga, a Göcseji zamatos, a Lakhegyi mézes, a Medina és a Turán.
A szőlőnemesítők előtti tiszteletem jeléül a világszerte komoly sikereket elért magyar szőlőfajták és borok ezentúl nagybetűs megjelenítésével kívánok a szerkesztőség nevében is hosszú életet, további sikereket Jóska bácsinak (és szőlő-gyermekeinek), hiszen Csizmazia Darab József kedden tölti be nyolcvanötödik esztendejét. Igyunk egy pohár Zalagyöngyét az egészségére!