Esztergom mint a magyar Salzburg

Rosta Mária producer és az általa vezetett Zikkurat Kft. szervezésében hosszú, reménytelen évek után több százezer ünneplő erdélyi magyar előtt Csíksomlyón végre bemutatták az István, a királyt. Júliusban ismét megrendezik az Esztergomi Nyári Játékokat, sőt, mint Rosta Mária szavaiból kiderül, újabb, hosszú távú terveik is vannak.

– Hogyan sikerült legyőzni a politikai és személyi akadályokat, amelyek miatt idáig nem láthatták szülőföldjükön az erdélyiek az István, a királyt?

– Semjén Zsolttól, a polgári kormány egyházügyi államtitkárától kértem útmutatást ahhoz, kit milyen módon keressek meg ezzel a sokadszori kéréssel. Ő nemcsak tapasztalatait, hanem befolyását is bevetette azért, hogy erdélyi magyarok tízezrei láthassák, hallhassák végre a zeneművet, amelyet felvételről már régóta ismernek.

– Pünkösd helyett miért az ezer székely leány napján tartották meg az Erdély és Magyarország történetében egyaránt páratlan eseményt?

– A pünkösd, amikorra eredetileg terveztük, vallási és nem kulturális ünnep. Az ezer székely leány napjának lényege viszont éppen az, hogy népviseletben találkoznak a környékbeliek, és hagyományos táncaikat, dalaikat előadják. Ez az ünnepnap is szentmisével kezdődött, hiszen Erdélyben vagyunk és Csíksomlyón.

– Hogyan sikerült kijárni a Magyar Televíziónál, hogy a csíksomlyói előadást élőben adják?

– Azt pontosan én sem tudom. A január óta elküldött számtalan levelem közül Baló úr egyre sem válaszolt, a napokban viszont ő maga hívott fel a jó hírrel. Sejtelmem sincs, mi változhatott meg. Lendvai Ildikó MSZP-s politikustól sok segítséget kaptunk, míg a határainkon túli ügyekért felelős államtitkár elutasította, hogy ezt az ügyet bármilyen összegű állami pénzzel támogassa. Számos magas kormányzati helyről még érdemi válasz sem érkezett.

– Hiller István, az új kultuszminiszter a válságos helyzetbe került Fonónak is nyújtott gyorssegélyt. Rá nem gondoltak?

– Meghívására nála jártunk a közelmúltban Szörényi Leventével bemutatkozó látogatáson. Nagyon jó partnerre leltünk személyében. Mint kiderült, szívügye a magyar őstörténet, és nagyra becsüli Szörényi Leventét és munkásságát.

– Lehet, hogy akadnak a mostani kormánytagok között, akik komolyan gondolják az árokbetemetést?

– Nem tehetjük meg, hogy négy évig dolgozunk, négy évig pedig nem állítunk színpadra semmit. Az István, a király bemutatását annak idején a szocialista berkekből is számosan támogatták. Nagyon reméljük, az, hogy mellénk állnak, azt a felismerést tükrözi, hogy értékesnek tartják a munkánkat.

– Az István, a király csíksomlyói előadásán együtt szerepelnek néhányan a nyolcvanhármas szereposztásból a marosvásárhelyi, beregszászi színészekkel, táncosokkal. Van-e ennek a döntésnek szimbolikus jelentősége?

– Mindenképpen van, de az is fontos szempont volt, hogy az erdélyi közönség ezekkel a magyarországi énekes-színészekkel ismerte meg az előadást az átcsempészett felvételekről.

– Kiktől kaptak végül konkrét anyagi támogatást?

– Fő támogatónk lett az Antenna Hungária. Mellénk állt a Siemens, a Mol, a Peugeot, az erdélyi médiaköltségeket a Zwack vállalta magára. A szállásköltségek egy részét a helyi RMDSZ állja, és Csíkszereda polgármesterétől is konkrét anyagi segítséget kapunk.

– Idén ismét megrendezik az Esztergomi Nyári Játékokat. Melyek a tavalyi év tapasztalatai?

– Arra például nem számítottunk, hogy a Marica grófnő című operettnek nem lesz telt házas közönsége. Azt is látjuk már, hogy a táncra elég egyetlen hétvége. Jövőre az István, a király nem szerepel majd a programban. Helyette a Hunyadi Lászlót mutatjuk be.

– Miért?

– Mert ez is jelentős történelmi mű. Mellesleg nem szeretem a playbacket: senki nem azért jár zenés színházba, hogy ott lejátsszák neki ugyanazt a felvételt, amit otthon is meghallgathat. Élő zenével persze sokkal drágább lesz az előadás, de sokkal erőteljesebb élményt is ad majd. A trilógiát, benne az István, a királlyal, már élő nagyzenekari kísérettel mutatjuk majd be.

– Úgy tudom, a város vezetésével karöltve Esztergomot kulturális programokkal egész évben jelentkező fesztiválvárossá kívánják tenni.

– Ha elképzeléseink valóra válnak, Esztergom lehet majd a magyar Salzburg. Csakhogy a „mi Mozartunk” a magyar történelem, a magyar történelmi zenés darab lenne. Aki Esztergomban jár, mindig láthatna ilyen produkciót.

– Önök Közép-Európa legnagyobb, 660 négyzetméteres fedett színpadát építik föl évről évre. Hányan nézhetik végig ezeket a monstre előadásokat?

– Ha fölraknánk egészen a bazilikáig a széksorokat, tizenötezren férnének el. De én háromezer fősnél nagyobb közönségben nem gondolkodom, kivéve az augusztus 20-i István, a királyt, amikor több mint tízezer állójegy kel el, hiszen ez minden évben nagy közös ünnep.

– Sikerült-e terveiknek megfelelően bevonni a szlovákiai magyar közönséget a programokba?

– A párkányi híd sokat számít ebből a szempontból, de úgy érezzük, sokkal többen is eljönnének, ha megtalálnánk a módját, hogy honi viszonylatban nem túl magas jegyárainkból hogyan adjunk kedvezményt mindazoknak, akik Közép-Európa e szegényebb régiójából érkeznek hozzánk.