László Gyula találkozásai

Értékes könyvvel lepte meg az olvasókat a Szabad Tér Kiadó. A vékony, elegáns borítójú kötet címoldaláról az 1997-ben elhunyt régészprofesszor és képzőművész, a XX. század egyik legtekintélyesebb tudós-polihisztora, László Gyula tekint ránk: az ő visszaemlékezéseit, kortársairól írott feljegyzéseit és rajzait tartalmazza a Találkozásaim című kötet. A kéziratot néhány hónappal halála előtt adta át Koltay Gábor filmrendezőnek, aki a könyv előszavában szeretetteljes emléksorokkal hajt fejet László Gyula nagyszabású életműve és példaszerű embersége előtt. „Egy tetőtől talpig szeretetre méltó öregember, élete végéig szellemileg friss, a világ történéseire érzékenyen figyelő, lenyűgözően kedves tudós férfiú” – írja, majd részletesen szól arról a felbecsülhetetlen értékű segítségről, amelyet A honfoglaló magyar nép élete, illetve az Ötven rajz a honfoglalásról című alapművek szerzőjétől kapott az 1996 decemberében bemutatott Honfoglalás című filmjéhez.
László Gyula elöljáróban beavatja az olvasót munkamódszerébe: kortársaival, barátaival való beszélgetéseit – amelyek alatt legtöbbjükről karakteres rajzokat készített – csak utólag jegyezte le, innen helyenkénti töredezettségük. A kortársakról szóló színes, ízes, mindamellett lényegre látó anekdoták és jegyzetek minden esetben elénk vetítik az elbeszélő derűs életlátását, a világra, mások gondolataira éber odafigyelését.
A kötet reprezentatív körkép a huszadik századi magyar szellemi-művészeti élet rangos alkotóiról, közszereplőiről, akik rövidebb-hosszabb ideig László Gyula látó- és vonzáskörébe kerültek. Mások mellett Áprily Lajosról, Barcsay Jenőről, Füst Milánról, Illyés Gyuláról, Kassák Lajosról, Kós Károlyról, Makovecz Imréről, Medgyessy Ferencről, Szabédi Lászlóról, Tamási Áronról és Weöres Sándorról olvashatunk az élményszerűség közvetlenségével ható, olykor humoros, máskor komorabb tónusú esszéminiatúrákat. E munkák a képzőművész László Gyulára valló puritán, racionális vonalvezetéssel idézik meg a szűkebb-tágabb környezet atmoszféráját is. Egy éjszakai séta Csorba Gézával és Tamási Áronnal az újonnan megnyílt New York kávéházban, hogy Ady Endre egykori törzsasztalához ülhessenek. Élcelődő csevegések Medgyessy Ferenccel a szobrászat titokzatosságairól. Találkozások Weöres Sándorral, amelyek során a költő elejtett mondatai, akaratlan gesztusai egy zseniális alkotó ars poeticájává szerveződnek. Emlékfoszlányok Szabédi Lászlóról, a tragikus sorsú, méltatlanul feledett költőről és gondolkodóról, aki nem ismert alkut az igazság kutatásában… Hosszan sorolhatnánk a szellemileg pezsdítő, stilárisan lebilincselő emlékezéseket. Ajánljuk e könyvet mindazoknak, akiket érdekel a huszadik századi magyar irodalmi és művészeti élet gyötrelmek és katasztrófák közepette is zseniális alkotókat és alkotásokat termő története. László Gyulánál hitelesebb, bölcsebb kalauzuk ehhez nemigen akad.
(László Gyula: Találkozásaim, Szabad Tér Kiadó, 2003, ármegjelölés nélkül.)