Nagyváradtól Budapestig

Cseke Péter a vezető színészek középnemzedékének egyik legjelentősebb képviselője. Rokonszenves egyénisége a magyar és a világirodalom legszebb szerepeire predesztinálja, drámában, vígjátékban egyaránt kiválóan teljesít. Shakespeare-, Beaumarchais-, Wesker-, Vörösmarty-, Mikszáth-, Szigligeti-alakokat formál meg hiteles átéléssel. Versmondókészsége legendás, munkabírása példaszerű. Jelenleg a Debreceni Nyári Színházi Fesztiválon szerepel minden idők legsikeresebb magyarországi prózai színházi darabjában, a Páratlan párosban.

Ha jól tudom, neves, erdélyi színészdinasztiából, -családból származik.
– A Partiumban, a Körös-parti Párizsban születtem 1953-ban. Tizenegy éves koromig éltem Nagyváradon: szüleim, Riedinger Beatrix és Cseke Sándor ismert színészek, apám hőskorában Várad talán legnépszerűbb teátristája volt, ami determinálta életutamat. Életem már kisgyermekként a színház, a lakásunk, az iskola és az előtte lévő mozi háromszögében zajlott. A szüleim elváltak, 1954-ben édesanyámmal együtt jöttem át az anyaországba, akinek Budapesten élt az egész családja.
– Felnőttszínészi pályájának első komoly stációja Debrecen.
– Ugyanúgy a Partiumhoz tartozik, mint Várad, így félig-meddig hazajöttem, amikor oda szerződtem 1976-ban. Amint kézhez kaptam a színészdiplomát, éreztem, vidékre kell elszegődnöm, ahol sokat játszhatok, hogy megtanulhassam a hivatásomat. Rengeteg ajánlatot kaptam, többek között Kaposvárról, Pécsről, Szegedről, Debrecenből. S érdekes módon, bár addig soha nem jártam Debrecenben, úgy döntöttem: csak oda mehetek, a Csokonai Színházba. Nagyon jó választás volt, öt év alatt rengeteget tanultam, hála az ottani közönségnek és a kollégáimnak. A felütés is sikerült, első debreceni szerepem Hamlet Horatiója volt, emlékezetes sikerdarab. Voltam Herceg Pista Csurka István Házmestersiratójában, Mosca Ben Jonson Volponéjában, játszottam Dürrenmatt János királyában. Aztán először 1981-től 1990-ig a Madáchba, majd 1990–92-ig a Nemzeti Színházba szerződtem, azóta szabadúszó vagyok.
– Híresek azok a CD-fölvételei, amelyeken egyedül, vagy feleségével, Sára Bernadettel mondják el a magyar irodalom legszebb szerelmes és hazafias verseit.
– Első összeállításunk erdélyi magyar költők szerelmes verseiből született, két kazettánkon a huszadik századi magyar költészet Istenkereső verseit interpretáltuk, egyiket Sára Bernadettel közösen, a másikat egyedül készítettem. A legújabb, Márai-költeményekből öszszeállított CD-nk célja, hogy a költő Márait minél szélesebb körben tegyük ismertté. Most dolgozunk egy válogatáson Ady Endre szerelmes verseiből. Elkötelezett hívei vagyunk a magyarságnak, hazánk kultúrájának, az európai uniós csatlakozás küszöbén mindent el kell követnünk, hogy kultúránk önálló jelenléttel, a magyar hagyományokra épülve jelenhessen meg a világ előtt.
– Sorsszerűnek érzi, hogy a debreceni színházi napoknak köszönhetően újra visszakanyarodik az ősi városhoz?
– Azért nem mondanám viszszakanyarodásnak, mert soha nem szakadtam el Debrecentől. Évente kétszer-háromszor – társulattal is, egyedül is – vendégszerepeltem például a Járműjavító Művelődési Házban. Múlt évben vendégei voltunk a Szent István-ünnepkörbe tartozó virágkarneválnak, ami csodálatos élmény volt számomra. Amikor látogatóba megyek Váradra édesapámhoz, úgy intézem, hogy útba ejtsem Debrecent, a számomra kedves, engem igazi színésszé nevelő várost.
– Pályatársai közül sokan panaszkodnak, ön pedig vidéken, Budapesten egyaránt szerepet vállalva, ki sem látszik a munkákból.
– Szombat este vendégszerepelünk a Madách Színházzal a debreceni régi városháza udvarán a Páratlan páros című vígjátékkal, ami hazai rekordnak számít, hiszen prózai mű ekkora előadásszámot még nem ért el. Már futó, Madách, Karinthy színházi szerepeimen kívül egy premierre folyamatosan készülünk. A Madách Színházban november 8-án mutatjuk be Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című világhírű darabját. Békeffy Okos mama című vígjátékát magam álmodom színpadra. Igaza van, valóban nincs okom panaszra.