Ön nemrégiben nagy ívű kulturális reformkoncepciót vázolt fel, ami érinti Debrecen kulturális intézményrendszerét, kiterjed a professzionális és amatőr művészeti területekre, és helyet kap benne a civil szféra is. Milyen eszközöket tud elképzelései megvalósításának szolgálatába állítani?
– Debrecen stratégiai kultúrafejlesztése megkívánja, hogy feltérképezzük a kulturális élet szereplőinek törekvéseit és igényeit, kereteket dolgozzunk ki a művészeti ágak és az öntevékeny kulturális közösségek támogatására, biztosítsuk az alkotómunka tárgyi és anyagi feltételeit, a javításához szükséges forrásokat, valamint bekapcsoljuk Debrecent a nemzetközi kulturális vérkeringésbe. Mindehhez nyitottságra, koncepcionális gondolkodásra, világos értékrendre, intenzív piackutató és reklámtevékenységre van szükség.
– A város nagyrendezvényeit eddig a Kulturális és Fesztiválközpont Kft., illetve az ehhez nemrégiben csatlakozott Főnix Csarnok szervezte; októbertől a két cég Főnix Rendezvényszervező Kht.-ként működik tovább. Mi teszi szükségessé a kulturális alpolgármester közvetlen irányítása alá tartozó kht. létrehozását?
– Debrecen fesztiválváros lett, a szezon tavasztól késő őszig tart, olyan nagy rendezvényekkel, mint a tavaszi és az őszi fesztivál, a kétévenként sorra kerülő Bartók Béla-kórusverseny és a katonazenekari fesztivál, a dzsessznapok, a költészeti fesztivál, a főtérre helyezett cíviskorzó, a bor- és a sörkarnevál, s ezek nyári tengelyében a virágkarnevál. E programok óriási tömegeket vonzanak, és bár kiváló hagyományokkal büszkélkedhetünk, több területen indokoltnak látszik a megújulás, az adott területen jártas szaktekintélyek bevonása a programok előkészítésébe. A 6–8 ezer néző befogadására alkalmas Főnix Csarnok felépültével új, nagyszabású kulturális és sportprogramok befogadására alkalmas teret nyertünk, ami megnöveli lehetőségeinket. Indokolt, hogy a város rendezvényeit egységes szervezeti keretbe foglaljuk.
– Ezek szerint, mégiscsak takarékossági megfontolások motiválják elsősorban a debreceni kulturális reformot?
– Ha arra utal, hogy kevesebb pénzt szánnánk a jövőben a kultúrára, akkor a válaszom: nem. Ellenkezőleg, arra összpontosítunk, hogyan tudjuk legjobban teljesíteni az ország második városának szerepéből ránk háruló kulturális missziót. Ezen nemcsak azt értjük, hogy a Tiszántúl természetes kulturális centrumaként a szórakoztató nagyrendezvényekkel vagy a magas kultúra világhírű előadóinak felléptetésével olyan kínálatot adjunk, amely felveszi a versenyt a budapesti programokkal. A város múltja és földrajzi fekvése arra késztet bennünket, hogy nyugat és kelet, észak és dél tengelyében, a 21. századba lépve újragondoljuk Debrecen helyét és szerepét. A határokon átívelő kapcsolatok erősítése Debrecent kulturális és gazdasági hídfőállássá, a magyarság egységesülését elősegítő tényezővé teheti. Ezért arra törekszünk, hogy inspiratív, szoros együttműködést alakítsunk ki a határon túli magyar alkotóműhelyekkel és szellemi központokkal.
– Az együttműködés többletforrást is hozhat Debrecennek és a határon túli régióknak, hiszen az európai alapok ilyen módon könnyebben elérhetők. Hogyan készülnek erre a lehetőségre?
– Természetesen mi is tisztában vagyunk azzal, hogy a pezsgő és színvonalas kulturális és művészeti élet fenntartása komoly anyagi ráfordítást igényel, ezért tudatosan készülünk arra, hogy a megnyíló forrásokból minél nagyobb összegeket tudjunk elnyerni. Ezt szolgálja az is, hogy előtérbe állítottuk a nemzetközi kapcsolatok kiépítését. Testvérvárosaink behálózzák Európát, de új utakat is keresünk: Debrecenhez hasonló európai regionális központokban és fővárosokban is kezdeményezzük kulturális értékeink bemutatását.
– Az intézményi reformon túl, az ön kulturális koncepciójának másik lényeges pontja, hogy a városvezetésnek nem irányítania, hanem inspirálnia kell az önszerveződő kulturális és művészeti kezdeményezéseket, az ezekben folyó műhelymunkát.
– A kultúra centralizált irányítási modelljét a rendszerváltozással szerencsésen magunk mögött hagytuk. Meggyőződésem, hogy a jó kezdeményezések figyelemmel, erkölcsi ösztönzéssel, esetenként anyagi támogatással maguktól többre jutnak, mint „központi” instrukciók alapján. Debrecenben erősek a hagyományos magyar kultúrához kötődő alkotótevékenységek, szokások. Virágzik a néptánc, a népzene, a kézművesség, a népi iparművészet. Mindez igen örvendetes, ha meggondoljuk, hogy az Európai Unióban is meg kell őriznünk kulturális sajátosságainkat. Ugyanakkor a város regionális szerepéből nemcsak a hagyományőrzés adódik feladatként, hanem az is, hogy az egyetemes kultúra értékes produktumait, jelenségeit megismerjük, befogadjuk, beépítsük. Fontosnak tartjuk azt is, hogy ösztönözzük a kreatív, öntevékeny kulturális és művészeti tevékenységeket, mindenekelőtt a fiatal korosztályok körében. A társadalmi önszerveződést segítő megoldásnak tartjuk, hogy a decentralizálás jegyében a város különböző pontjain található, esetleg kihasználatlan ingatlanokat bocsássunk a klubok, körök, együttesek rendelkezésére.
– A helyi alkotóközösségek közül talán a képzőművészeké tekinthető a legrégebbinek és a legszélesebb gyökerűnek. E művészek hol dédelgetett kedvencei, hol mostohagyermekei voltak a városnak. Ön szerint hol a helyük Debrecen kulturális életében?
– A szocializmus korszakában az állam és az önkormányzatok a rendszeres vásárlásokkal a mecenatúrának a művészek számára előnyös, ám a kontroll lehetőségét is magába foglaló gyakorlatát követték. Mi tiszteletben tartjuk az alkotók és a művészeti műhelyek autonómiáját. A szellemi elszigeteltségből, az érdek-összefonódásokban megjelenő provincializmusból független, biztos ítélőképességgel, országos sőt nemzetközi kitekintéssel bíró szakemberek, kurátorok bevonásával igyekszünk kilépni. A kulturális szféra ilyesfajta társadalmasítása az értékelvűség záloga. Úgy vélem, a képzőművészeknek, de a kulturális élet többi szereplőjének sem lehet más céljuk, mint a város vezetőinek: felpezsdíteni az alkotóműhelyek életét, ihlető tárgyi és szellemi környezet megteremtésével elősegíteni kiváló művek születését, s ezzel – korántsem mellékesen – öregbíteni Debrecen hírét, nevét.
***
Telt ház a Főnixben. Tavaly őszi átadása óta negyedmillió ember fordult meg a debreceni Főnix Csarnokban – tudtuk meg Sztányi Marianna rendezvényigazgatótól. Nem egészen háromnegyed év alatt telt házas rendezvények tucatjai igazolták vissza a csarnok megálmodóinak feltevését: a minőségi programok képesek megtölteni a nem Budapesten lévő arénákat is. A következő nemzetközi sportesemény – nem egészen egy évvel a torna-vb után – október 23–25-én az aerobic Európa- bajnokság lesz. A Főnix a virágkarneválból sem marad ki: parkolójában kap helyet az egyik legnépszerűbb kísérőrendezvény, a sörkarnevál. A nyolcezer embert befogadó arénát már a novemberi tornász-világbajnokság után jegyezni kezdték a külföldi programirodák. Szűk háromnegyedév alatt megfordult a Főnixben a Harlem Globetrotters kosárlabda-showja, a Mojszejev Balett, a Virsky Néptáncegyüttes és a Flatley nevével fémjelzett Lord of the Dance is. A Főnix küzdőtere jégpályává alakítható, így kora ősztől késő tavaszig olyan „jeges” rendezvényeket is fogadni tudnak, mint amilyen a februári jégkorong-kupadöntő volt. Decemberben egy nemzetközi jégrevü fellépését tervezik.
origo.hu
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat
