Kisari Balla György életcélja akkor kristályosodott ki, amikor 1967-től 1970-ig a Hadtörténeti Intézet térképtárában katalogizálhatott 25 ezer, korábban csak leltárközileg nyilvántartott régi, egyedi térképet. Mivel hazánk viharos történelme során kilencven százalékuk Nyugatra került, hivatásának tekinti, hogy felkutassa őket és nyomdai sokszorosításra alkalmas diafilmet készítsen azokról. E szenvedélyes kutatómunka nyomán készültek kiváló könyvei. A Kogutowicz Manó térképei 1995-ben magyarul, 1997-ben angolul jelent meg. Az 1996-ban közreadott Törökkori várrajzok Stockholmban című kötet 122 régi törökkori várrajzot ismertet. A Száz várrajz Württembergbent 1998-ban rendezte sajtó alá, ez a Stuttgartban őrzött vártérképekről szól. A főművének tartott Egy kartográfus barangolásai 1999-ben jelent meg. A Karlsruhei térképek a török hódítás korából 2000-ben látott napvilágot.
Ez utóbbi kötetének elkészítése közben Karlsruhében mintegy száz olyan térképre bukkant, amelyekre rajzolójuk nem írta rá a nevét, de szorgos kutatásai során kiderült, hogy egy gazdag bolognai gróf, Luigi Ferdinando Marsigli térképeinek másolatai. Marsigli gróf jelentős kartográfus, polihisztor 1658-tól 1730-ig élt. Életével és életművével, térképeivel évtizedek óta foglalkozik Gróf László oxfordi, Deák Antal András esztergomi és Vékony László szabadkai kutató, a Bácsország című folyóirat főszerkesztője. Marsigli katonai ambícióit Lipót császár hadseregében élte ki, térképészeti ismereteivel, hatalmas műveltségével, olasz-, la-tin-, török-, német-, francia-, szerbnyelv-tudásával pedig mérhetetlenül nagy hasznára volt Lipótnak. Kalandos utak, török fogság. A szabadulás után hadiösvényen eljutott Erdélybe is, ahol ezredesként azt a feladatot kapta, hogy üldözze Thököly Imrét és csapatait az erdélyi hágókon túlra, majd zárja le előttük az Erdélybe vezető utat.
Így került Marsigli Gyergyószékre, a mai Gyergyószentmiklós környékére – meséli Kisari Balla György. Ahogy a gróf száznegyvenhat fóliókötetének ötvennegyedik egységében olvashatjuk: Gyergyóban, az erdélyi fejedelmek ősi kastélyában szállt meg, ami nem lehetett más, mint a Gyergyószentmiklós melletti Lázár-kastély. Ott fába faragott rovásjeleket talált, amelyek valószínűleg a kastélytól egy-két kilométerre levő ferences kolostorban lehettek elhelyezve. A több mint hatszáz jelből álló rovásnaptárt Marsigli Bolognába küldte, mint minden egyéb anyagát, ám a bot eltűnt. Szerencsére lemásolta a rovásjeleket, amely leggazdagabb rovásemlékeink egyike. Kisari Balla György 2002-ben Rockenbauer Zoltántól, a nemzeti kulturális örökség miniszterétől kapott támogatást egy stuttgarti útra, ahol előadást tartott legutolsó könyvének témájáról. A minisztérium lehetővé tett egy bolognai kitérőt, hogy közvetlenül is tanulmányozhassa Marsigli gróf fólióit és a rovásírásos kötetet.
Hazatérve Kisari Balla György – a ma is élő Forrai Sándor és a már elhunyt Bárczy Zoltán kutatatásait fölhasználva – rekonstruálta Marsigli rovásbotját. A botra Gurmai Ferenc, a Magyar Néprajzi Múzeum fafaragója véste rá a rovásjeleket. Bárczy odáig már eljutott, hogy a bot jávorfából, mai szóval juharfából készülhetett, százharminc centiméter hosszú lehetett, és négyszögletűnek kellett lennie, hogy minél több betűt lehessen róni rá. A téma legkiválóbb kutatója, Sándor Klára szegedi professzor könyvet írt Bolognai rovásemlék címmel. Szerinte a kutatást az nehezíti meg, hogy a perzsához és a héberhez hasonló, jobbról balra haladó rovásírásban csak a mássalhangzókat írták le, a magánhangzókat ki kellett következtetni. Kisari Balla György – átvéve Bárczy tapasztalatait – két példányban elkészítette a rovásbotot, s ráírta olaszul és magyarul a gróf magyarázó szövegét az ötvennegyedik kötetből. „Gyűjtés a szkíták nyelvéből, akik a Székelyföldön élnek. Régi időkből való, botra faragott naptár, amely a mozgó ünnepeket tartalmazza, s amelyet azok használtak, akik elsőként tértek át a katolikus hitre. A botról akkor írtam le és küldtem el a kéziratot olaszországi gyűjteményembe, amikor Erdély szorosait ellenőriztem.” Olvasható még rajta a szentek neve és a teljes naptár.
Kisari Balla György második bolognai útját a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány támogatta, így szerezte meg a Marsigli-térképek diáit. Munkáját Biancastella Antonino, a Bolognai Egyetemi Könyvtár igazgatója, Laura Miani főkönyvtáros és Miliczky Erzsébet, Bologna tiszteletbeli magyar konzulja támogatta. Kisari Balla György érkezésekor átadta nekik az egyik rovásbotot, amelyet azóta a Marsigli-gyűjteményt gazdagítja. A Bolognai Egyetemi Könyvtárnak köszönhetően kerültek haza Marsigli térképeinek diafilmmásolatai a korabeli Erdélyről is. Kisari Balla György azóta már tizenkét fejezetet megírt a rovásbot és a térképanyag történetéről magyar és olasz nyelven. A kötet lapjait két tükörhasábra szeretné osztani; az egyiken magyarul, a másikon olaszul szerepelne a szöveg – ehhez az Olasz Kulturális Intézet segítségét kéri. A könyv izgalmas mellékletét képezi Marsigli Székelyföldről rajzolt térképe és több térkép Marsigli főművéből, a hatkötetes Danubiusból. Ebből Magyarországon az ELTE Egyetemi Könyvtárban és az Országos Széchényi Könyvtárban két-két példány található. A Danubiusban van a Duna első, akkori méréseken alapuló ábrázolása, valamint Buda és Pest környékének korabeli térképe is.
origo.hu
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő
