Nabucco a Margitszigeten

Az idén 65 éves Margitszigeti Szabadtéri Színpad születésnapi, reprezentatív műsorkínálatának fénypontja Verdi Nabucco című operája, amelyet a Szabad Tér Színház produkciójában, Koltay Gábor rendezésében, külföldön is keresett magyar énekessztárok közreműködésével augusztus 8-án és 10-én mutatnak be. Budapest legnagyobb, páratlan környezeti adottságokkal rendelkező nyári játszóhelye fennállása óta mindig is elsősorban a klasszikus operabemutatók helyszíne volt. Ez a nemes tradíció Koltay Gábor igazgatása alatt is folytatódott, olyan általa rendezett produkciókkal, mint az Aida (1987, 1989), A trubadúr (1990), Porgy és Bess (1991), Rigoletto (1992), a Bánk bán (2000), de idetartozik a Sámson és Delila (2001) vagy a Hunyadi László (2002) is. Az előzetes híradásokból kitűnt, hogy az idei Nabucco-bemutatóhoz több érdekesség is fűződik. Ezekről s a darabbal, valamint a színrevitellel kapcsolatos gondolatairól kérdeztük a rendezőt.

2003. 08. 03. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ön a legnépszerűbb Verdi-operák nagy sikerű szabadtéri rendezései sorában idén a Nabuccót választotta, amely ritkán szerepel az operaszínpadokon. Netán a mű „újrafelfedezésének” szándéka vezette?

– Közismert, hogy Verdi számára a mű 1842-es milánói bemutatója hozta meg az első átütő sikert, amelyet azonban sokan hajlamosak voltak az opera „politikai áthallásainak” tulajdonítani. Tudniillik a korabeli olasz közönség a Babilonban raboskodó zsidók sorsát azonosította a függetlenségért harcoló Itália sorsával. Ebben sok igazság van, ugyanakkor például a híres kórus – a „Szállj, gondolat, aranyszárnyakon!” – azóta is töretlen népszerűségnek örvend, nem utolsósorban áradó melodikája, szívbe markoló érzelmi telítettsége miatt. A korai Verdi-művek sorában ez az első, amelyben a maestro zsenijének teljes vértezetében szólal meg. Ez már igazi, hamisítatlan Verdi-muzsika: drámaian sodró, erőteljes karaktereket mintázó, szenvedélyes zenei csúcspontokkal. Hogy mégis ritkán játsszák? Igen, mert a későbbi, rövid idő alatt méltán világhíressé vált nagy Verdi-művek – az Aidától A trubadúrig – háttérbe szorították. A darabbal foglalkozván magam is meglepődtem, hogy a Margitszigeten utoljára harminc évvel ezelőtt játszották, akkor is egy külföldi együttes, a nápolyi San Carlo vendégjátékában, míg hazai operatársulat még sohasem játszotta a Nabuccót szabadtéren. Kétségtelenül ez a körülmény is inspirált, amikor a mű bemutatása mellett döntöttem. Meg akarom mutatni az opera szívet-lelket gyönyörködtető szépségeit: ennek esélyét nagymértékben növeli, hogy olyan kitűnő alkotópartnerekkel dolgozom együtt, mint a főszerepeket alakító Gurbán János, Berkes János, Egri Sándor, Szilfai Márta, Bazsinka Zsuzsanna, Kincses Károly, Götz Attila, Boros Csilla,
továbbá a jelmeztervező Kemenes Fanni és Kaposi Gergely kar-
mester.

– Az ön operarendezései az Aidától a legutóbbi Hunyadi Lászlóig sok tekintetben megreformálták a hazai szabadtéri operajátszást, szakírók véleménye szerint elsősorban azzal, hogy a tradicionális felfogáshoz képest látványosabb és főleg mozgalmasabb effektusokat alkalmaz, erőteljesebben kontúrozza az énekesek színészi játékát. Nyilván így lesz ez a Nabucco esetében is.

– Talán meglepően hangzik, de operarendezéseimet a kezdetektől a gyerekkoromban látott csodálatos margitszigeti opera-előadások élménye határozta meg. A színpompás látványvilág, a nagyszerű énekesek, a lírai és drámai szenvedélyek lenyűgöző zenei áradása. Más kérdés, hogy felnőtt fejjel olykor-olykor már statikusnak éreztem a színpadi beállításokat, nézőként is több lehetőséget láttam egy-egy klasszikus opera színpadi megjelenítésében, a mai kor emberéhez való közelítésében. Ezért már az 1987-es Aida-rendezésemben, s azután a későbbi munkáimban is tudatosan törekedtem egy monumentális látványvilág megteremtésére, ami képes megmozgatni a televíziós korszak nézőjének a fantáziáját, ugyanakkor nagy súlyt helyeztem arra, hogy a partitúra tiszteletben tartásával a színpadi történés mozgalmasabb, lélektanilag árnyaltabb, átélhetőbb legyen. A Nabucco nagyszabású tömegjelenetei, szenvedélyes szerelmi konfliktusa nagyszerű lehetőségeket nyújt ilyen totális operajáték megvalósítására, amelynek keretei között jobban átélhetővé válik a mű nekünk is szóló gondolati üzenete. A Nabuccóban egy kis nép keresi helyét a világban, küzd a hagyományaiért, múltjának megőrzéséért egy hatalmas birodalom fojtogató szorításában. Küzdelme, eltökéltsége a darab konkrét történelmi kulisszáitól elvonatkoztatva, úgy gondolom, számunkra is tartogat időszerű tanulságokat, elgondolkodtató felismeréseket. Reményeim szerint a darab augusztus 8-i és 10-i margitszigeti előadásai emlékezetes, maradandó színházi élményt jelentenek majd a nézőknek. Érdekes egyébként, hogy tapasztalataim szerint egyfajta Nabucco-reneszánsz indult útjára Nyugat-Európa operaszínpadain, így például Münchenben, Bécsben és más jelentős nyugati nyári operaszínházakban is műsorra tűzik az operát. Kelet-Közép-Európában mindenesetre egyedül Budapesten lesz látható a Nabucco, s ez önmagában is nagy felelősséget jelent, amelynek, remélem, nagyszerű alkotótársaimmal együtt sikerül megfelelnünk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.