Ön a legnépszerűbb Verdi-operák nagy sikerű szabadtéri rendezései sorában idén a Nabuccót választotta, amely ritkán szerepel az operaszínpadokon. Netán a mű „újrafelfedezésének” szándéka vezette?
– Közismert, hogy Verdi számára a mű 1842-es milánói bemutatója hozta meg az első átütő sikert, amelyet azonban sokan hajlamosak voltak az opera „politikai áthallásainak” tulajdonítani. Tudniillik a korabeli olasz közönség a Babilonban raboskodó zsidók sorsát azonosította a függetlenségért harcoló Itália sorsával. Ebben sok igazság van, ugyanakkor például a híres kórus – a „Szállj, gondolat, aranyszárnyakon!” – azóta is töretlen népszerűségnek örvend, nem utolsósorban áradó melodikája, szívbe markoló érzelmi telítettsége miatt. A korai Verdi-művek sorában ez az első, amelyben a maestro zsenijének teljes vértezetében szólal meg. Ez már igazi, hamisítatlan Verdi-muzsika: drámaian sodró, erőteljes karaktereket mintázó, szenvedélyes zenei csúcspontokkal. Hogy mégis ritkán játsszák? Igen, mert a későbbi, rövid idő alatt méltán világhíressé vált nagy Verdi-művek – az Aidától A trubadúrig – háttérbe szorították. A darabbal foglalkozván magam is meglepődtem, hogy a Margitszigeten utoljára harminc évvel ezelőtt játszották, akkor is egy külföldi együttes, a nápolyi San Carlo vendégjátékában, míg hazai operatársulat még sohasem játszotta a Nabuccót szabadtéren. Kétségtelenül ez a körülmény is inspirált, amikor a mű bemutatása mellett döntöttem. Meg akarom mutatni az opera szívet-lelket gyönyörködtető szépségeit: ennek esélyét nagymértékben növeli, hogy olyan kitűnő alkotópartnerekkel dolgozom együtt, mint a főszerepeket alakító Gurbán János, Berkes János, Egri Sándor, Szilfai Márta, Bazsinka Zsuzsanna, Kincses Károly, Götz Attila, Boros Csilla,
továbbá a jelmeztervező Kemenes Fanni és Kaposi Gergely kar-
mester.
– Az ön operarendezései az Aidától a legutóbbi Hunyadi Lászlóig sok tekintetben megreformálták a hazai szabadtéri operajátszást, szakírók véleménye szerint elsősorban azzal, hogy a tradicionális felfogáshoz képest látványosabb és főleg mozgalmasabb effektusokat alkalmaz, erőteljesebben kontúrozza az énekesek színészi játékát. Nyilván így lesz ez a Nabucco esetében is.
– Talán meglepően hangzik, de operarendezéseimet a kezdetektől a gyerekkoromban látott csodálatos margitszigeti opera-előadások élménye határozta meg. A színpompás látványvilág, a nagyszerű énekesek, a lírai és drámai szenvedélyek lenyűgöző zenei áradása. Más kérdés, hogy felnőtt fejjel olykor-olykor már statikusnak éreztem a színpadi beállításokat, nézőként is több lehetőséget láttam egy-egy klasszikus opera színpadi megjelenítésében, a mai kor emberéhez való közelítésében. Ezért már az 1987-es Aida-rendezésemben, s azután a későbbi munkáimban is tudatosan törekedtem egy monumentális látványvilág megteremtésére, ami képes megmozgatni a televíziós korszak nézőjének a fantáziáját, ugyanakkor nagy súlyt helyeztem arra, hogy a partitúra tiszteletben tartásával a színpadi történés mozgalmasabb, lélektanilag árnyaltabb, átélhetőbb legyen. A Nabucco nagyszabású tömegjelenetei, szenvedélyes szerelmi konfliktusa nagyszerű lehetőségeket nyújt ilyen totális operajáték megvalósítására, amelynek keretei között jobban átélhetővé válik a mű nekünk is szóló gondolati üzenete. A Nabuccóban egy kis nép keresi helyét a világban, küzd a hagyományaiért, múltjának megőrzéséért egy hatalmas birodalom fojtogató szorításában. Küzdelme, eltökéltsége a darab konkrét történelmi kulisszáitól elvonatkoztatva, úgy gondolom, számunkra is tartogat időszerű tanulságokat, elgondolkodtató felismeréseket. Reményeim szerint a darab augusztus 8-i és 10-i margitszigeti előadásai emlékezetes, maradandó színházi élményt jelentenek majd a nézőknek. Érdekes egyébként, hogy tapasztalataim szerint egyfajta Nabucco-reneszánsz indult útjára Nyugat-Európa operaszínpadain, így például Münchenben, Bécsben és más jelentős nyugati nyári operaszínházakban is műsorra tűzik az operát. Kelet-Közép-Európában mindenesetre egyedül Budapesten lesz látható a Nabucco, s ez önmagában is nagy felelősséget jelent, amelynek, remélem, nagyszerű alkotótársaimmal együtt sikerül megfelelnünk.
origo.hu
Orbán Viktor: Nem pihenünk, zajlik a kormányülés, hajrá, Dominik! - Képek
