A közösségteremtés igényével

Jordán Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója most kezdi első teljes évadját; a 2003– 2004-es szezon repertoárját már az ő csapata állította öszsze. Már pályázatában jelezte, hogy szellemi központként több funkciót kíván adni a teátrumnak. Egyebek közt, Megyejárás címen, vendégül látja az ország valamennyi megyéjének kulturális produkcióit.

Eddig még egyetlen színház sem gondolt arra, hogy hajlékot adjon az összes vidéki teátrumnak. Milyen elgondolás alapján szervezték ezt a programot?
– Szerepelt ugyan a pályázatomban, de korántsem a „blikkfang” miatt vettem be. Az elgondolásban benne van a 11 esztendős kaposvári színészi múltam is, ahol megtapasztalhattam, milyen fontos a kulturális élet vidéken is, s mennyire méltánytalan, ha ez el van zárva az országos vérkeringéstől. Most, hogy lehetőségem nyílt erre, örömmel tettem. A kétéves programsorozat első állomásaként három nap alatt a debreceni Csokonai Színháznak és ötven egyéb, Hajdú-Bihar megyei produkciónak adtunk hajlékot nemrégiben. Az Universitasnál eltöltött éveim óta szükségét érzem a közösségteremtésnek; ott tanultam meg, hogy a színpad az együtt gondolkodás, az összetartozás terepe is. Amikor a Nemzeti igazgatói posztját megpályáztam– ami eredetileg nem állt szándékomban –, épp az vonzott, hogy mindezt létre is hozhatom. A Megyejárás eltervezésekor ez is ösztönözött. A roppant készséges MÁV-vezetők jóvoltából fél áron házhoz szállítjuk azokat a vidéki nézőket, akik csoportosan szeretnék meglátogatni valamelyik előadásunkat. A félkrajcáros programon belül ugyancsak fél áron jutnak szálláslehetőséghez, illetve színházjegyhez. Októberben „Nemzeti különjárat” szállítja a baranyai kistelepüléseken élőket is. Baranya megye és Pécs látogatása után Békés, decemberben pedig Fejér megye mutatkozik be nálunk.
– Nem sínyli meg a büdzséjük ezt a nagyvonalúságot?
– Való igaz, nagyon sokba kerül, de megoldjuk. Ötmillió forintot adunk mi és ötmilliót a megye.
– Megítélésem szerint a Nemzeti idei repertoárja nem a legszerencsésebb darabokból áll. Ön a pályázatában önszántából vállalta, hogy az idei műsortervben kizárólag magyar klasszikusok szerepelnek, és a drámaverseny nyertesének darabja. Jóllehet drámairodalmunk nem vetekedik líránkkal és prózánkkal, mégis az a benyomásom, össze lehetett volna állítani ennél tartalmasabb repertoárt, és nem harmadvonalbeli darabcímeket közzétenni. Miért így döntöttek?
– Magam teljes mértékben elégedett vagyok ezekkel a darabokkal. Weöres Sándor Holdbeli csónakosával nyitunk, amit Valló Péter rendez. Kezdettől gyermekdarabbal akartam az évadot kezdeni, mert hiszem, hogy ki kell nevelnünk a későbbi közönségünket. Amúgy a darab meseszerű látomást kínál, amit korszerű színpadtechnikánkkal roppant látványosan tudunk színre vinni, kár lenne e varázslatos lehetőséget kihagyni.
– Ez igaz, de a többi darab, így, egymás mellett, a „húzós” drámák nélkül nem sokat ígér…
– Megvallom, Szomory Dezső Györgyike, drága gyermek című darabja mellett a parádés színészi lehetőségek miatt döntöttünk, amelyben Molnár Piroska, Hollósi Frigyes, Törőcsik Mari, Kulka János brillírozhat. Vörösmarty Czillei és a Hunyadiak című drámája csakugyan nem tartozik a sikerdarabok közé, ám Spiró Györgyöt évek óta annyira izgatta ez a mű, hogy dramaturgiailag megszilárdította, a szerepeket elevenebbé tette. Básti Juli eredetileg nem akarta elfogadni a vértelen főszerepet, az átdolgozás után viszont lelkesen köszönte meg Spirónak. Bíró Lajos Sárga liliomát sem ítélhetjük meg az eredeti szerint, hiszen Mohácsi János, a darab rendezője, „fényesre szidolozta” a népszínművet. És van aktualitása: a hajdani Magyarországon mindenki megvásárolható.
A Stúdiószínpad Karinthy-darabbal nyit; úgy hiszem, érdemes a Holnap reggel című tragédiát felfedeztetni a magyar közönséggel, kitűnő szereposztással. Csiky Gergely Buborékjának rendezését azért vállaltam el, mert Törőcsik Mari, akit fölkértem erre, csak a játékmesteri munkát vállalta. A XIX. századi bohózat korrupciós história, képmutatás körében ígér fergeteges játékot remek színészeknek. Mindet összevetve, úgy vélem, a rendezői és színészi munka hozzátételével izgalmas előadások kerekednek majd, a papíron lehet, hogy nem mindenkinek tetsző darabcímekből. Hozzátenném, hogy nem lehet egyaránt mindenki ízlésének megfelelni, s hogy Karinthy, Weöres, Vörösmarty, Spiró, Csiky vagy Szomory darabjait semmi esetre sem nevezném harmadosztályúaknak.
– A februárban beharangozott műsortervhez képest nem esik most szó az úgymond befogadandó előadásokról. Miért nem szerepel a bemutatók között a Portugál levelek és Horgas Ádám Atlantis című előadása? Hírlik, ez utóbbira már nagy öszszegeket fordított a Nemzeti. Miért marad el mégis?
– Válaszul idézném pályázatom idevonatkozó passzusát: A 2003-as csonka évadban a fent említett színpadtechnikában rejlô lehetôségek feltérképezésére kiválasztott rendezôk, tervezôk kapnak megbízást olyan performance-ok létrehozására, amelyek igyekeznek majd a színpad adta lehetôségeket a lehetô leggazdagabban kihasználni. Nem a jobb sorsra érdemes remekműveket dobnánk oda áldozatul a kísérletezésnek, hanem kifejezetten a kísérlet lenne a feladat. Ez a produkció akár a színpadtechnika kézikönyveként szerepelhet azon alkotók számára, akik élni akarnak vele. Kiderült, hogy ezt a színpadtechnikát nem lehet egy hét alatt birtokba venni, ahhoz, hogy értékes mű szülessék, meg kell bíznunk egy csapatot négyhetes próbával. Az üzleti tervben e célra külön összeget biztosítottunk.
Horgas Ádámot és csapatát választottuk, ők már több alkalommal bizonyították, hogy mesterien bánnak a művészeti ágak ötvözésével és a látványteremtéssel.
A kész produkciót a nézők májusban láthatták: teljes spektrumában mutatta a színpadtechnikát. Ahhoz viszont, hogy repertoárdarab legyen, további munka szükséges.
Halász Péterék próbálják a Portugál leveleket, reményem szerint, januárban lesz a bemutató.
– Önök nemcsak vidéki, hanem külföldi előadásokat is vendégül látnak. Kiket várnak?
– A tagállamok kultúrájának megismertetése végett félévente fesztivált szeretnénk rendezni az unió elnöki tisztét betöltő ország értékeinek bemutatásával. Így Kontinenthália sorozatcím alatt november 14–16-ig az olasz művészetet látjuk vendégül. A Piccolo Teatro Strehler rendezte, legendás előadását, A két úr szolgáját hozza, amelyet máig frissen tart. Novemberben lép föl nálunk a kolozsvári színház is. Visky András–Selmeczi György zenés misztériumjátékát és Britten Noé bárkája című egyfelvonásos operáját, valamint Orbán Györgynek az első magyar opera nyomán írt, új művét, a Pikkó herceget játsszák.
– Gondolkodnak-e új programok indításán?
– Ilyen lenne például az az új sorozat is, amelyet Selmeczi György Operamesék a Nemzeti Színházból címen indít, zenei illusztrációval, hiszen az operákat, mielőtt az Ybl-palota fölépült volna, a Nemzeti adta elő.
– Nemrég járt le a Nemzeti Színház drámapályázatának benyújtási határideje. Mikor lesz eredményhirdetés?
– Váratlanul sok pályázat érkezett, szám szerint 228; a zsűri decemberben mondja ki döntést, és tavasszal mutatjuk be a győztes színjátékát.
– Hírlik, amiként az Operaház, a Nemzeti Színház is számíthat arra, hogy megnyirbálják korábbi, nagyvonalú költségvetését.
– Egyelőre arról szereztem tudomást, hogy jó, ha csak a büdzsénk öt százalékát vonják el.