A Rádió C viszontagságai

R Á D I Ó

Magyarország egyetlen, romákhoz szóló adója, a Rádió C rövid élete alatt sok viszontagságot átélt. Már megalakulását is politikai csatazaj kísérte, bár a balliberális értelmiség nem tudta eldönteni, hogy tiltakozzon vagy örüljön, amikor a Rádió C nyert az ORTT frekvenciapályázatán az erős politikai hátszéllel hajózó Tilos Rádióval szemben. Akárhogy is szerették volna a hangadók a Tilost, azért egy roma rádió megszületése miatt mégsem illik hangosan tiltakozni. Így hát egy kicsit harapdálták a főszerkesztőt, azt írták róla, lepaktált a Fidesszel, Horváth Aladár pedig azt fejtegette, hogy a műsorkészítők nem az igaz cigányok közül kerülnek ki.

Volt is ez utóbbiban igazság. A Rádió C életének első része valóban nem volt szakmai sikertörténet. Az adást hallgatva folyamatosan az lehetett az érzésünk, hogy a stúdiókban hancúrozó ifjak jobban kiismerik magukat a Rózsadombon, mint a Józsefvárosban. Mindettől függetlenül a cigányok és magyarok szerették, igényelték ezt a rádiót. Része volt ebben annak, hogy a kereskedelmi és regionális adók zenei kínálatából magasan kiemelkedett, és máig kiemelkedik a Rádió C által játszott muzsika. Ezt a zenei gazdagságot igazán azokban a hónapokban volt módja kiteljesítenie a szerkesztőknek, amikor pénz híján kénytelenek voltak kizárólag zenét sugározni. Kerényi György főszerkesztő nálunk szokatlannak tűnő döntése volt, hogy nem adja fel. Ha nincs pénz, akkor legyen csak zene s mellette a hangos lobbizás azért, hogy ne kelljen megszűnni. Volt mire hivatkoznia, elsősorban persze, igen helyesen, ki kellett játszania a demagógiakártyát: Magyarország egyetlen cigányokhoz szóló rádiójának elhallgatása politikai kérdés. Volt is hatás. Megkapták az EU-csatlakozást aláíró külügyminiszteri toll árverésén befolyt összeget (amely gesztus mindenkor a politikai perverzió egyik fajtájának számít). Ám a legbölcsebb módon mégis csak a Magyar Rádió elnöke, Kondor Katalin sietett a cigányrádió segítségére. (Na, még a végén tényleg kiderül, hogy igaz a Fidesz-paktum!) Kondor jelenleg a kilövésre kiszemelt nagyvadak között van (lásd Várkonyi Tibor felsorolását a Magyar Hírlapban, illetve a bemelegítésnek szánt vadkacsavadászatot!), így esélye sincs bizonyos körökben az elismerő szóra. Pedig a Rádió C-vel kötött üzletért még a legelfogultabb ellenségeinek is illett volna megdicsérnie. A szerződés ugyanis, amelyet a két rádió aláírt, rendszeres műsorvásárlásról szól. A közszolgálati rádió naponta egyórányi műsort vesz és ad közre az egész országban a Rádió C-től.
Ezzel országos hatókörűvé tették, ha csak részben is, a csak a fővárosban és környékén fogható rádió műsorát. Rendszeres bevételhez segítették az adót, és rákényszerítették a munkatársakat a minőségi munkára. Rájuk is fért ez a kis kényszer. A június közepe óta ismét műsorokat is sugárzó rádió a hallgatás ideje alatt szerencsés változásokon esett át. Átgondoltabb lett a műsorszerkezet. A gyerekbetegség persze megmaradt, bár ez a magyar kereskedelmi rádiókat is tekintve járványszerűnek látszik. Attól, hogy valaki mikrofon előtt üt, még nem lesz rádiós. A rádiózás, miként a villanyszerelés vagy a hídtervezés, szakma, amelyet tanulni kell. Lehetőleg nem dilettánsok által szervezett gyorstalpalókon, de nem is csak a napi gyakorlatban.
(Rádió C – Fm 88.8)