Boszorkányos széphistória

Szénási Miklós fiatal költőként keltett figyelmet 1995-ben a Faustus tanársegéd úr című verseskönyvvel. A lét értelmét fürkészi a Boszorkányos széphistória című regényében is, amely az idei könyvhétre jelent meg Karsai Ágota illusztrációival.
A több síkon játszódó regény főhőse a Könyvtáros, aki egy Debrecenre és környékére hasonlító mikrovilágban keresi a vikingek kincsét, az Aranykor titkát, a végső bölcsesség könyvét. Jellegzetes bölcsészélmények és a bűnözői lét határait súroló kalandok után jut el egy, a hortobágyi puszta mélyén elrejtett föld alatti szuperkönyvtárba, amelynek rejtélyes tulajdonosa a titkok tudóját megillető figyelemmel fogadja az ifjú zsenit. Ám a Könyvtáros misztikus kalandok során ráébred: a látszólag nyájas, humanista bölcs valójában a sötétség erőinek megtestesítője. Ő az ősvallásbeli Ármány, az újszövetségi sarlatán Simon mágus huszadik századi reinkarnációja.
A szövevényesen izgalmas regény fináléjában a jelenbe (jövőbe?) visszatért főhős megházasodik, apa lesz, s váratlanul rejtélyes telefonhívást kap valahonnan a régmúltból. Az ősi hang megnyugtatja: jó úton jár. Nincs más esélye, mint fölvenni a látható és a láthatatlan kesztyűt, és naponta megkísérelni a lehetetlent: összevarrni azt, ami összetartozik és elválasztani az ocsút a tiszta búzától.
(Szénási Miklós: Boszorkányos széphistória, Főnix Magtár, Debrecen, 2003, 140 oldal, ármegjelölés nélkül.)