Borotvaélen lehetséges és lehetetlen határán

„Van egy hatalom, nevezzük Istennek, világmindenségnek, univerzumnak, vagy angyalok ihletének, mint Rilke, a huszadik század egyik meghatározó költőegyénisége. Az angyalok megjönnek, s közölnek velem valamit. Akkor le kell ülni és írni, mert a költészet teljes terjedelem.” Ezt mondta tizenkét esztendővel ezelőtt, a Holdraforgó című 1991-es könyvheti kötetéről Marsall László, akiről mára nyilvánvalóvá vált, hogy korunk egyik legjelentősebb költőegyénisége. Az 1970-ben megjelent Vízjelektől a 2001-es A megpördített orsó című könyvig éppen tíz verseskötetbe foglalta eddigi életművét. Olyan alkotóként tartják számon, aki többször átdolgozza, több variációban is megírja egy-egy versét, mielőtt megjelentetné. Állandóan a megújulást keresi, így egyik könyve sem hasonlít a másikra. Nem hagyja magát sem tradicionális, sem avantgárd költőként kategorizálni, tiszta képiségű klasszikus szonettek, szabad asszociációs mezőkön száguldó, projektív szabad és prózaversek, drámának álcázott metafizikus költemények, konkrét, tárgyias versek, szürrealista látomások és hagyományos cselekményfelmondó vagy groteszk versprózai munkák teszik változatossá életművét. Visszahúzódó alkata és az államszocializmust minden gesztusával önkéntelenül is elutasító költői, emberi magatartása együtt okozták megkésettségét. A Kossuth-díjat 2002. március 15-én kapta meg. A költő november 3-án ünnepli hetvenedik születésnapját.