Őrült ötletnek tűnt az egész, talán ezért is volt olyan nagy az érdeklődés a Rudas Fürdőben rendezett kóruskoncert iránt. Kovalik Balázs bizarr megoldása azonban üzleti telitalálat: az emberek kígyózó sorokban tülekedtek, hogy hoszszú perceket izzadjanak a török fürdőben. Persze érthető. Nyugaton már nem meglepő, ha kortárs koncerten megsétáltatják a nagyérdeműt, itthon ez még újdonság.
A rendhagyó helyszínt kapukat döngető opusok töltötték be. Varga Judit, Bolcsó Bálint és Opánszki Dávid, három zeneakadémista zeneszerző, háromféle stílus – egy azonban közös: a madrigál műfaját megidéző művek felhasználták a manapság egyre divatosabb emberi és elektronikai zörejek világát. A java csak ezután jött: a török fürdő leeresztett medencéjét is birtokba vette a közönség, ahol Schermann Márta Sub Rosa, Ligeti György zenéjére komponált performansza következett a négy őselemről és az emberi lét örök kérdéseiről. Folytatásként Ligeti humoros és játékos sorozata, a Nonszensz Madrigálok szóltak, befejezésként pedig viszszakanyarodhattunk a madrigál virágkorába, Orlando Gibbons Az ezüst hattyú című művére improvizált a kórus a medencében úszó hat hattyúlány fölött. Az esten közreműködő Szabad Hangok Énekegyüttes a darabok hangvételéhez illően oldotta meg a feladatát, remek énekesein azonban látszott, elkelt volna még egy-két hét gyakorlás. Az eseményekkel teli koncert mégis felejthetetlen marad.
(Nonsense Madrigals, Rudas Fürdő, október 20., 22 óra, Budapesti Őszi Fesztivál)
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között