Csaknem harminc év telt el Frank Frigyes festőművész (1890–1976) halála óta – ennyi idő kell általában ahhoz, hogy eldőljön: tartogat-e jelentős értékeket az életmű a későbbi generációknak is. Az igen válasz egyik bizonyítéka, hogy kerek évforduló nélkül is időről időre kiállításokat rendeznek a majd hét évtizeden át következetesen épített életmű rétegeiből. Néhány évvel ezelőtt a Magángyűjtők Galériájában emlékeztek a művészre munkái bemutatásával, most pedig október 20-ig a BÁV Rt. Kortárs Művészeti Galériájában (V., Bécsi utca 3.) kerültek a közönség elé festményei, rajzai. A képek természetesen ezúttal is a színek mesterét, az expresszív művészt idézik meg, akire korai müncheni tanulmányai, majd olaszországi tanulmányútja után elsősorban párizsi élményei, a Párizsi Iskola, a fauve és az expresszionizmus mesterei gyakoroltak nagy hatást, de aki a mártélyi, Tisza-parti tájban is megtalálta a felfedezni való értékeket. A tájak, csendéletek mellett örök témája volt a nő – a kiállítás egész sorozatot mutat be a Mimi-képekből – és az önarckép, amelyből korai és kései változat szintén szerepel a tárlaton.
A kiállítás külön értéke, hogy Frank Frigyes rajzaiból is nagyobb válogatást láthatnak az érdeklődők. Az ide sorolható művek az egész pályát átfogják. A legkorábbi rajz, a Leányportré 1908-ban készült, az egyik tájkép a művész első világháborús hadifestői tevékenységére utal, hiszen egy hadműveletekbe vont osztrák falut ábrázol, a mátrafüredi szénrajz pedig a művész legutolsó munkái közé sorolható. Szerepel a tárlaton Bartók-portré, párizsi táblaképhez készült vázlat, s Mimi alakját is több rajz örökíti meg. A magángyűjteményekben lévő művekből rendezett tárlat néhány alkotása új tulajdonosra vár, két mű pedig – jelzi alattuk a felirat – a BÁV Rt. 112., decemberi tárlatán kerül kalapács alá.
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő