Tízezren a Kismezőn

Nemrég egy fázós, késő délutánon a Nagyvárad melletti Hegyközcsatár határában tízezres tömeg gyűlt össze. Itt-ott nemzetiszínű zászlót is lehetett látni az alatt a másfél óra alatt, amíg a szürkület estébe fordult, és felcsendült Szörényi–Bródy klasszikussá vált rockoperája, az István, a király. A hely, az idő és a lelkes közönség összhangja magasztos hangulatot varázsolt.

Az István, a király kabai formációja augusztus 20-án debütált az alkalmi művészek szülőhelyén, a település várossá avatásának alkalmából. A produkciót nem profik, még csak nem is összeszokott amatőr játszók vitték színre, hanem száznyolcvan helyi polgár Borbély Gyula vállalkozó szervezésében. Porcsin László rendezésében az amatőr szintet jócskán meghaladó, nívós produkció született. A siker nem maradt visszhangtalan: a romániai Bihar megye RMDSZ-szervezete meghívta a produkciót a szabadtéri előadásoknak rendszeresen otthont adó hegyközcsatári Kismezőre. A természetes színpad újabb lehetőségeket kínált, amit a kabaiak ki is használtak. A pogány létforma szimbólumaként megjelenő jurta és a keresztény-feudális hatalmat megtestesítő várdíszlet nagyon is otthon volt ebben a térben. A színpad ismerősen simult az időről időre felbukkanó lovak méltóságteljes lépte vagy fergeteges vágtája alá. Igaz, a lovak megjelenése a darab elején korántsem volt annyira dicséretes, mint a királyi pár bevonulásakor vagy a Koppány és István trónvitáját eldöntő csatajelenetben. Az egyébként teljesen autentikus előadás ugyanis pusztaprogramot bemutató hortobágyi csikósok produkciójával kezdődött, s ez néhány percre megtörte a varázst.
Ezt azonban könnyedén feledtette a civilben papírfeldolgozóként dolgozó – iskolázatlan hanggal, de kitűnő énekadottságokkal és karaktermegjelenítési képességgel rendelkező – sámán színre lépése, az orgonistaként és református kántorként kenyerét kereső István, a gyógyszerészként dolgozó Gizella szépen kidolgozott belépője és Koppány mélyen átélt produkciója.
A legteljesebb élményt azonban Kéri Vincéné Rácz Mónika nyújtotta Koppány lánya és Kelemen Éva Sarolt szerepében. A dallamok hibátlanul szóltak a vegyésztechnikus Rácz Mónika tolmácsolásában, a nem csekély technikai virtuozitást igénylő Sarolt-tirádák pedig talán még ennél is drámaibb erővel a főmunkaidőben bombakereső rendőrként, esténként pedig énekesként dolgozó Kelemen Éva torkából. Utóbbi fiatal nő létére hitelesen alakította István anyját, s ráadásul olyan gyönyörű és iskolázott hangra építette produkcióját, amely bármilyen operaszínpadon megállná a helyét. Őszintén reméljük, rövidesen meg is állja…