Csokonai idézése

Kétszázharminc éve, 1773. november 17-én született Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály, a magyar felvilágosodás legnagyobb lírikusa. Tehetségét a debreceni kollégiumban fedezte fel tanítója, Háló Kovács József. Csokonai már 1795-ben Pesten összeállított egy verseskötetet, amelyet nem tudott kiadatni, hét költemény jelent meg belőle Kármán József Uránia című folyóiratában. Később Pozsonyban, az Országgyűlésben keresett támogatót műveinek kiadásához, de csak az általa szerkesztett Diétai Magyar Múzsa füzeteiben tudta megjelentetni azokat. A költő Komáromban ismerkedett meg Vajda Juliannával, Lilla-verseinek múzsájával. Az élmény ihlette versek a magyar szerelmi líra kiemelkedő alkotásai. Csokonai ódáival is kimagaslót alkotott, akárcsak a Dorottya című farsangi vígeposszal. A költő végül 1802-ben, Komáromban nyomathatta ki életműsorozatának első darabját, Ewald Kleist német költő műveinek fordítását. Életében e műve mellett csak a Dorottya jelent meg könyv alakban 1804-ben, alig egy évvel azelőtt, hogy Debrecenben végzett vele tüdőbetegsége. Csokonai értékeléséről – főképpen Kölcsey 1817-ben írt, szigorú bírálata után – évtizedekig folyt a vita. Valódi jelentőségét igazán csak a Nyugat nemzedéke ismerte fel, Adyval az élen.