Kamera Hungária fesztivál Szegeden

Szeged fesztiválvárosi hagyományaihoz híven illeszkedik a Kamera Hungária, a televíziós művek országos seregszemléje. A fesztivált megálmodó Csermely Ákos igazgató társulata, Petróczy Sándor igazgató és Vörösné Séllei Emma filmszínházvezető profi, szegedi mozis csapata segítségével biztosította a tévések ünnepsorozatának olajozott működését.
A nyitó esten Kálomista Gábor producer és Sas Tamás rendező Apám beájulna című, sikergyanús, könnyed road-movie-jának ősbemutatóját vastapssal jutalmazta a közönség. A filmben két tinédzserlány siófoki, krétai, barcelonai és római kalandjai pörögnek, s közben élet-halál alapkérdéseivel, a felnőtté válás keserédes örömeivel szembesülhetnek a nézők. A művet a Budapest Film forgalmazásában december 1-jétől láthatja a közönség. Az élő, esti televíziós show-műsorok idején kiválóan érvényesült a Belvárosi Mozi kettős funkciója, amely a vetítések mellett színházi előadásokra is kiválóan alkalmas. No persze, a fesztiválrendezők „hozott anyagból” dolgoznak, a kereskedelmi televíziók olcsó, hatásvadász produkcióinak színvonalán az elegáns tálalás sem képes javítani. A vitafórumokon szó esett az 1995 óta hazánkban is igencsak megváltozott televíziós szokásokról, a valószínűtlen és fantáziátlan valóságshow-k, a humortalan humoreszkek és az erőltetett vihogásokkal tarkított beszélgetős műsorok térhódításáról. Az európai uniós csatlakozás és a helyi sajtó szerepének összefüggéseiről szólt a legizgalmasabb vitaműsor, amelyen többek között Avanesian Alex, a Magyar Rádió, Belénessy Csaba, az MTV szerkesztője, Balogh László MDF-es, Újhelyi István MSZP-s képviselő vett részt. S bár Balogh László először nem akart politikai vitákba bocsátkozni, mégis kénytelen volt lépten-nyomon viszszahívni képviselőtársát az uniós csatlakozással kapcsolatos rózsaszín elképzelések álomvilágából. Nem szabad azt hinnünk – hangsúlyozta Balogh László –, hogy önmagában a csatlakozástól végre helyes kormánydöntések születnek akár a gazdaságban, akár a médiapolitikában. S e nélkül valós regionális médiaközpontok sem jönnek létre.
Néha igen különösen mutatnak a filmvásznon a jellegzetes televíziós filmek és műsorok. Gyarmathy Lívia nemzetközi díjesőt kiváltó Táncrendje a filmvásznon kiteljesedik. Czigány Zoltán csodálatos koncertfilmjének megtekintése közben is úgy éreztük: hangversenyteremben ülve halljuk Bartók Cantata profanáját. A Heti Hetes és az elképesztően alacsony szinten intimpistáskodó „gagyisók” hitványságát a nagy képernyő csak megerősíteni és leleplezni tudja. A fesztivál, kis szépséghibával, alapjában véve jól sikerült. A helyi közönség azt várta, hogy akár tavalyelőtt, idén is a szegedi színházban játszódik le az ünnepélyes zárórendezvény. Ehelyett a gálaműsor „átkerült” december 2-ra, a Budapesti Operettszínházba. A fesztivált támogató és ünneplő szegediek úgy érezték, hogy újra elvettek tőlük valamit.