Már viszonylag ismert festőművész voltam, jó néhány novellám és forgatókönyvtervem megjelent, amikor harminchárom éves koromban Kósa Ferenc rendező rábeszélt: jelentkezzek filmrendezői szakra – emlékezik pályájára Jeli Ferenc. – Nehéz volna eldönteni, mi is vagyok igazán. – Huszonöt megvalósulatlan forgatókönyv, számos folyóiratban megjelent elbeszélés, mintegy háromszáz tévés képzőművészeti és dokumentumfilm birtokában hívnak „sokoldalú művésznek”.
– Hogy érezte magát a főiskolán?
– A kései filmfőiskolás évekért hálás vagyok Istennek, megnyújtott gyerekkor volt. Herskó-tanítvány lehettem, aki olyan fokon tudott belebújni a másik ember bőrébe, hogy elhitette velünk: amit ő tanácsolt, azt én találtam ki. Az én sorsomat az 1956-os letartóztatásomon kívül jelentős mértékben nehezítette az említett sokoldalúság. Gyakran mondják: a polihisztor valójában semmihez sem ért. Ez általában lehet, hogy igaz, de el kellene ismerni a kivételek jogait. A költőnek és képzőművésznek egyként kiváló Kassákét, akivel személyesen is sokszor találkoztam, mesteremnek tekintem, de vegyük csak Nagy Lászlót, kinek rajzai Kondorhoz, vagy Kondor Bélát, kinek versei Pilinszkyhez mérhetők.
– Kikerült a főiskoláról, s elkezdődött a kálváriája. Igaz, hogy egy filmjét forgatás közben állították le?
– Amikor diploma után a filmgyárba kerültem, nyomban megírhattam Szeberényi Lehel regénye nyomán az Én vagyok Jeromos című film forgatókönyvét, utána hosszú-hosszú ideig semmit nem fogadtak el tőlem. Ama leállított, 1974-es filmem egy házaspárról szólt, amelynek mindkét tagja feljött a Nyírségből Budapestre, munkásszállásra. Minden héten hazautaznak a gyerekükhöz, akit a nagyszülők nevelnek, de nem tudnak vele foglalkozni, mert csak otthon élhetnek házaséletet. A novellaformában megmaradt történet a szülők groteszk szerelmét és a fiú szülők utáni vágyakozását örökíti meg. Még e furcsa családi triót is megöli az alkohol. A férfi, amit egyik hónapban keresnek, elissza a másikban, „amit reggel raktak, estére leomlott”, akár Kőmíves Kelemenné balladájában. E fájdalomtörténetben benne lüktet a hetvenes évek Magyarországának abszolút kilátástalansága is, így a filmet nem lehetett leforgatni. Hoszszú hallgatás után francia–magyar koprodukciós alkotásokban kezdtem dolgozni, közülük a legismertebb Gion Nándor Sortűz egy fekete bivalyért című regényének filmváltozata volt. Az FR 3 tévétől kaptam megbízást: írjak olyan valószerű történeteket, amelyek alkalmasak művészfilm alapanyagának. Ekkor készítettem el a Székely kapu forgatókönyvét, ezt Zsombolyai János rendezte meg, amelyet húsz-huszonöt ország televíziója átvett. A film egy Erdélyből névházassággal átmentett nő és egy anyaországi fotós fiú kálváriájáról szól, amelybe belecseng a Ceausescu-rendszert megdöntő forradalom története is. Puszt Tibor A gólyák mindig visszatértek című filmjének forgatókönyvét Fekete István műveinek és életének motívumai nyomán írtam. Először nem akartam belevinni 1956-ot, de aztán Tibor rábeszélésére megpróbáltam, és csodálatosan belesimult. Aztán elkészült az Ibrinkó című balladisztikus mesefilmünk is. Részben saját életem történetéből, motívumaiból írtam meg Zsombolyai János felkérésére a Halálraítélt című 1956-os játékfilm forgatókönyvét is.
– Mintha valami újrakezdődne a Szép halálunk volt című filmmel.
– Én inkább finisnek szántam, mostantól szerintem maradok festő, szobrász és költő. Valóban, úgy fejeztem be a filmvilágból kiábrándult filmes élettörténetemet, hogy megrendeztem egy saját filmet a tizenötödik aradi vértanúról, Kazinczy Lajosról, a nyelvújító Kazinczy Ferenc fiáról. Ama paradoxon körül forog a film, hogy Kazinczy hősként akart harcolni a hazáért, de megrögzött pacifistaként, humanistaként kellett szembesülnie azzal a ténnyel, hogy a szabadsághősnek meg kell tanulnia ölni. Kaptam a filmre tizenkétmilliót itthoni pályázatokon, ami minimális, s akkor úgy döntöttünk Egri Pál producerrel Puszt Tibor tanácsára, hogy menjünk el Erdélybe, ahol Tibor elkészítette a díszleteket. Erdélyi magyar színészekkel dolgoztam, akik életükben először szerepeltek filmen. Két évvel ezelőtt elkészültünk, egyébként tizenegy nap alatt, s azóta egyetlen mozi sem mutatta be.
– Közben írt, festett, rajzolt, kiállításai voltak.
– Tárlataim itthon Budapesten, vidéken és a világ számos táján megfordultak. Soha nem tartoztam egyetlen művésztársasághoz sem. Olyan vagyok, mint a németalföldi kismesterek: a nagy vászontól lebénulok. Kicsi somogyi falucskában, kicsinyke szobában születtem, ahol a falon a legnagyobb kép a kendőnyi Szűz Mária volt. November 27-én leszek hetvenéves, így már nem változom.
– Ön író is…
– Bármily furcsán is hat, de talán valóban író-költő vagyok elsősorban. Öreg fejjel, szinte a napokban jelentette meg első verseskönyvemet Festő a hegyen címmel, a Globe Film Kiadó. Kevés szóval dolgozom, Pilinszky a példaképem, ő számomra a lírának olyan csúcspontja, akihez fogható, azt hiszem, egyelőre nincs. Évek óta körmölöm az életbölcsességeimet összegző regényt, szublimált szemérmességgel leírom mindazt, ami a látókörömbe esett. Szeretnék vele mielőbb elkészülni, és ha lehet, kiadatni.
origo.hu
Ukránbarát és bevándorláspárti paktumot kötött az Európai Néppárt és a baloldal – Magyar Péter és a Tisza Párt is jóváhagyta a megállapodást
