Ismert zenedarabokat, amelyeket szinte minden kamaraegyüttes repertoárjára tűz, nehéz úgy megformálni egy lemezen, hogy az eladható legyen napjaink túlzsúfolt lemezpiacán. Az Új Harmónia Fúvósegyüttes tehát nehéz fába vágta fejszéjét, mert akármilyen szépen is muzsikál, eggyel több vagy kevesebb Mozart- és Dvorák-felvétel jóformán fel sem tűnik az áruházak polcain.
Mégis mindenki figyelmébe ajánlanám fiatalos és lendületes interpretációikat. Érett és átgondolt a hangzásképük, nem is gondolnák, hogy az együttes tagjainak többsége nem olyan régen még a Zeneakadémia padjait koptatta. Az Új Harmónia rendkívül letisztult értelmezésben vezeti elő a műveket, érzékeny dinamikájával a dallamok legrejtettebb összefüggéseit is kidomborítja. Úgy tűnik, itt mindenki tudja, hol a helye, mikor kell egy-egy motívummal kilépnie a háttérből, s mikor kell visszahúzódva teret engedni a másiknak. Se több, se kevesebb. Pontosan eltalálják az arányokat, a ritmus pedig óraműpontossággal lüktet végig.
A lemez klasszikus válogatás a XVIII–XIX. század fúvós-kamarazenéjéből. A Mozart-kortárs cseh komponista, Krommer-Kramar F-dúr Oktett-Partitájával indul, eztán Mozart K 388-as c-moll Szerenádját hallhatjuk, majd Dvorák Szláv táncaiból következik a nyolcas és a kilences Patrick Clements fúvósátiratában. A komoly művek után azonban még nincs vége a sornak. Érdekes ráadással rukkol elő az album. Ábrányi Kornél, az együttes gyakori ütőhangszeres vendégművésze négy másfél perces átiratot készített a legismertebb slágerekből, amelyeket ha máshonnan nem is, legalább a mobiltelefonok csengőhangjáról mindenki kívülről fúj. Bach h-moll Szvitjének Badinerie tétele, Dinicu Hora Staccatója, Rimszkij-Korszakov Dongója és Muszorgszkij Gopak című dala ezúttal xilifonon szól, pergően, populáris és szerethető hangszerelésben.
(Új Harmónia Fúvósegyüttes, saját kiadás.)
origo.hu
Bóka János: Az új Európai Bizottság a változatlanság politikáját folytatja, ami az EU lassú gazdasági agóniáját jelenti
