Félvilág. Büki Attila hatodik, részben gyűjteményes, részben vadonatúj verseket is magában foglaló kötetének címe arra utal, hogy a költő-festő sem akarja igazán eldönteni: a metaforák, vagy a festmények teremtő művésze kíván lenni inkább. Lírikusként olyannyira képszerű látásmódot valósít meg, amely lépten-nyomon elárulja a festőművészt. A Buzogány, a Tűz, a Kisvasúton című rövid verseiben egy-egy zsánerképet villant fel, bennük a cseppben az egész elv alapján tárul elénk a dunántúli táj semmivel nem hasonlítható, szilajságot és szelídséget összebékítő arca. Minden vers egy-egy németalföldi miniatűr mestermunka áthangolása a szó művészetének dimenzióira – idézve Kovács József László irodalomtörténész kötetzáró tanulmányának találó gondolatát.
A Szárnyverések mindenkorra című nagyszabású költeményben pedig nagy léptékű összetett képekben tárulnak elénk Büki világképének alapmotívumai. A betlehemi jászol a krisztusvárás reménységét vetíti elénk. Szent István király azt a hazaszeretetet jelképezi, amely békésen megfér a nyitottsággal Európa értékeire, amelynek Magyarország mindig is meghatározó komponense volt. A haza Büki számára hűség a dajkáló tájhoz és az anyanyelvhez, amely megőrizte a magyarság önazonosságát a legnehezebb időkben is.
Ugyanezen négy világnézeti alappillért mutatja fel Büki Attila festészete is, amelynek tárlatát a könyvbemutató helyszínén, az Arcvonal könyvesboltban is megtekinthetjük. De a kötet is tartalmaz Büki-tájképeket, amelyek az ember határtalan sóvárgását fejezik ki a mindenség iránt. Kelényi István író-tárlatvezető szavaiban úgy fogalmazott: Büki Attila híven illusztrálja Szimonidész igazságát: a festészet néma költészet, a költészet pedig beszédes festészet. (Büki Attila: Félvilág. Versek. Xénia Könyvkiadó, Érd. 440. oldal, ármegjelölés nélkül)
Napi balfék: Itt van Magyar Péter üzenete a nézőknek!