A Kortárs decemberi számának középpontjában Csontos János költőnek, civilben lapunk publicistájának XL – Összegyűjtött versek, 1980–2002 című kötete áll, amely 2002-ben látott napvilágot a Széphalom Könyvműhely gondozásában. Csontos három feszes ritmusú gondolat és képgazdag költeményét követi Alföldy Jenő esztéta, irodalomtörténész Közel a delelőhöz című tanulmánya. Az elmélyült dolgozat felütéseként Alföldy Jenő kertelés nélkül kimondja, hogy Csontos költői életművének agyonhallgatása szorosan összefügg azzal a ténnyel is, hogy 1990 óta jobbközép lapoknál dolgozik. Ám legalább annyira motiválja a szakma úgynevezett mérvadóinak idegenkedését, hogy Csontos műveiben a korszerűség és a konzervativizmus ideális ötvözeti arányban van jelen. Bravúros formakészségét nem rendhagyó szabad verses vagy drámai monológformán szabálytalan művek létrehozására használja, hanem Weöres Sándort idéző gesztussal teremt bonyolultabbnál bonyolultabb képleteket a klasszikus metrika elemeiből. Erre legjobb példa Csontos többszörösen hatványozott szonettkoszorúból kibontakozó Szonettregénye, amelyet Alföldy megkerülhetetlen teljesítménynek nevez. Háttérbe szorításának harmadik oka, hogy ellentétben a posztmodern kánont dogmatikusan értelmező hazai ítészek „elkötelezetlen” elvárásaival, metafizikai üzenetet közvetít, amely magában foglalja földi létünk értelmének makacs fürkészését, az őszinte, a megszenvedett hazaszeretetet. Alföldy Jenő szerint az élete delelőjéhez eljutott XL – azaz negyven (idén már negyvenegy) esztendős költőt, Csontos Jánost gyűjteményes kötete alkalmassá teszi a szó nemes értemében vett lírai pátosz újjáélesztésére, amely visszavezérelheti a nem olvasókat is a szépirodalomhoz. Szerencsére egyre növekszik azon írók, költők száma, akik éppen úgy alkotnak jelentőset, hogy mernek szembefordulni efemer divatirányzatok elvárásaival, mint például Csontos János. Alföldy Jenőt idézve: „Vele érdemes maximalistának lennünk.”
origo.hu
16 méter magas kútba esett egy három éves gyerek Hatvanban
