Picasso hazatért. Ezzel a mondattal hirdetik Malagában az új Picasso-múzeumot. Nem csoda, hogy a tengerparti spanyol város büszke az új nevezetességre, hiszen a malagaiak évtizedek óta készülnek arra, hogy múzeumot avassanak a huszadik század egyik legnagyobb művészének szülővárosában. Christine Ruiz-Picasso és fia, Picasso unokája már a kilencvenes években felvetették egy gyűjtemény alapításának lehetőségét. Az andalúz kormány hatvan millió euróval járult hozzá, hogy a terv megvalósuljon. Ennek köszönhetően október 24-én János Károly spanyol uralkodó és felesége megnyithatta a malagai Picasso-múzeumot.
A gyűjtemény egy tizenhatodik századi palotában méltó helyre talált. A Palacio de los Condes de Buenavista a reneszánsz polgári építészet egyik legszebb alkotása, és nagyon közel van a festő szülőházához, amelyben most a Picasso-alapítvány székháza működik.
A gyűjtemény 204 darabból áll, amelyeket Pablo Ruiz Picasso örökösei adományoztak a múzeumnak. A művész menye és unokája a művek többségét örökre, egy részét tíz évre adta kölcsön a múzeumnak. A kiállított festményeket, szobrokat és rajzokat a közönség eddig nem láthatta. Érdekességük, hogy nagy részük kifejezetten a családot ábrázoló alkotás, így a művészettörténészek szerint Picasso művészetének egész új oldalát ismerhetjük meg. Különösen szép alkotás az első gyermekének születésekor készült festmény (Anya és gyermeke) vagy a gyermek Paulo arcképe (Paulo fehér sapkában). Szintén ritkaságnak számítanak a hagyományos andalúz öltözetben ábrázolt alakok. A kiállítás felöleli a művész XIX. század végétől 1972-ig terjedő munkásságát. A fiatalkori képek után a párizsi időszak, a kék korszak majd a kubizmus képei következnek.
Külön figyelemre méltó az 1969-ben készült Férfi karddal és virággal című festmény, amelynek vörös és sárga ecsetvonásai, expresszionista lendülete a kilencvenéves Picasso életszeretetét, az alkotás iránti vágyát tükrözik.
Bár egy múzeum gyűjteményének értéke nehezen mérhető, a Sootheby’s aukciós ház szerint az új Picasso-múzeum gyűjteményének értéke 176 millió eurót tesz ki.
Mivel a múzeum 8300 négyzetméter területen fekszik, az állandó tárlat mellett időszakos kiállításokra is van lehetőség: felavatásának napján nyitották meg az első időszakos kiállítást A Picassók Picassója címmel. Be kell vallani, hogy a hat, nagyméretű teremben berendezett tárlat minden szempontból felülmúlja az állandó kiállítást, de igazából a világon található bármely Picasso-gyűjteményt is. Ez persze nem véletlen. New Yorktól Párizsig, Bostontól Barcelonáig a világ minden tájáról összegyűjtötték Picasso és családja legkedvesebb festményeit, a magángyűjtők kedvenc darabjait. Így a spanyol mester művészetének esszenciáját láthatja a közönség. A Celestina, A csók és a kubizmus legszebb művei jövő év februárjáig láthatók a Malagában. Ilyen volumenű Picasso-kiállításra még nem volt példa, és valószínűleg nem is lesz a közeljövőben. Madridban hatalmas plakátok hirdetik a Manet-kiállítást.
Ki látott már egymás mellé állítva Manet-, Velázquez- és Goya-képeket? A Prado művészettörténészei egyértelmű hasonlatosságot fedeztek fel a francia és a spanyol festők munkái között. Az eredmény meglepő. A modernizmus atyjaként emlegetett francia festő csaknem másfél évszázaddal ezelőtt járt a Pradóban. Akkor nem is gondolta volna, hogy egyszer száztíz munkája lesz kiállítva a madridi képtárban. Az akkori látogatás egész életművére hatással volt. „Velázquez a festők festője” – írta barátjának, Baudelaire-nek. „Az ő képeit nézve Tiziano alakjai fabáboknak tűnnek.” A spanyol festészet, Ribera, El Greco, Goya és Velázquez művészete újító erővel hatott a francia művészre. A Pradóban kiállított festményeken, rajzokon és metszeteken egyértelműen látszik, hogy Manet mennyire becsülte a spanyol aranykor festőit. Erre legjobb példa a kiállítást hirdető plakáton szereplő Fuvolás kisfiú, amely nagy hasonlóságot mutat Velázquez egyik csavargót ábrázoló festményével, és a Maximilianus császár kivégzése, amely festményt Francisco Goya A május 3-i kivégzések című világhírű alkotása inspirálta.
Manet Couture műtermében és a Louvre-ban tanult. Példaképei a holland festők voltak, majd olaszországi utazásain beleszeretett Fra Angelico, Ghirlandaio és Leonardo műveibe. Miután visszatért Párizsba, nem találta a megfelelő stílust, rossz kritikákat kapott, és elhatározta, hogy az akkoriban divatos spanyol festészetet is tanulmányozza. Így jutott el 1865-ben Madridba.
A Pradóban most látható alkotásokon érzékelhető, hogy Manet a spanyol mesterek technikájának felhasználásával miképp forradalmasította a XIX. század közepének francia festészetét, és vált az impresszionizmus előfutárává, akárcsak Picasso a huszadik században.
A kiállítás a festő munkái közül szinte minden műfajt bemutat. Arcképek, történelmi és vallási tárgyú festmények, a kezdetektől (A spanyol énekes) a spanyol korszakon át (A balkon), sikereinek csúcsáig (A Folies-Bergére bár). A tárlat egyik termében Manet kortársairól készült festményei, rajzai, a XIX. század végének legismertebb figurái, művészek, zenészek írók portréi láthatók.
A január 11-ig látható kiállítás a párizsi Musee D’Orsay és a New York-i Metropolitan Múzeum együttműködésével jött létre, de legalább harminc alkotást magángyűjtők bocsátottak a Prado rendelkezésére.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
