Urbán Lászlót második otthonában, az Országos Széchényi Könyvtárban kerestük meg. Elmondta: a frissen megjelent Szép Ernő-versgyűjtemény az ötvennyolcadik, az időközben megjelentetett teljes Berda József-kötet pedig az ötvenkilencedik az általa szerkesztett könyvek sorában. A két új kötetről végre elmondhatja, hogy azokban – szinte először az életben – maradéktalanul megvalósultak az alkotó szerkesztői elképzelései: összegyűjteni egy magyar írók, költő minden föllelhető munkáját, a teljes életművet nemcsak megszerkeszteni, hanem szinte megrendezni, s végül kötetbe foglalni. Azért örül annak, hogy Szép Ernővel kezdhette a teljességre nemcsak törekvő, hanem azt meg is valósító kötetek sorát, mert különösen szereti a költőt, aki világháborúktól, erőszakos változásoktól dúlt korokban megmaradt békés, szelíd embernek. Azonosulni tudott a hadirokkantakkal, a betegekkel, a csalódottakkal, a megalázottakkal és megszomorítottakkal, de az ősszel lehulló falevéllel is.
A költőről korábban is közismert képet Urbán László gyűjteménye három új szemponttal egészíti ki. Érzékletesen megmutatkozik Szép Ernő szatirikus vénája, mégpedig a költő alkalmi verseiből, amelyek a világ kancsalságait, a közélet visszásságait, politikusok, színészek emberi gyöngeségeit tűzik tollhegyre, inkább szeretetteljesen nevettető, mint támadó szándékkal. Láthatóvá válik Szép Ernő, a humorista, aki a kor legjobb sanzon- és kupléírója volt, kabarédalai slágerszámba mentek a két világháború közötti korszakban. A harmadik új egységből megismerjük Szép Ernőt, a műhelymunkást. A töredékekből, a verskezdeményekből, a verscsírákból, az eldobott két-háromsorosokból kiderül, hogy állandó küzdelmet folytatott a szöveggel. Nem az a típus volt, aki leült a fehér papír elé, és ömlöttek belőle a sorok. Ő, amíg tehette, a Margitszigeten, a nagyszálló teraszán maga elé tette az árkust, és egy-egy versének olykor hatvan variációját is kipróbálta, de a véglegesnek gondolt hatvanegyedik változatba is belejavított. Máskor mindegyiket érvénytelenítette, és új költeményt komponált. E harcnak és birkózásnak az eredményei azok a folyékonyan áramló, csodálatos rímek és a könnyed, bravúros ritmus, amely Szép Ernőt a század egyik igen jelentős alkotójává teszi. A kötetben csemegének számít a kuplésanzonról írt esszétanulmány, ebben a műfajt Szép Ernő „úrinótának” nevezi.
Urbán László az anyagok jelentős hányadát periodikákból, kisebb részét kéziratos anyagból gyűjtötte össze. Az új könyv negyven százalékkal terjedelmesebb, mint a korábbi legteljesebb Szép Ernő-gyűjtemények. A kötetet sikerült a költő halálának ötvenedik évfordulójára megjelentetni. A szerkesztő Tandori Dezsőt idézi a hátlapon, aki szerint Szép Ernő nincs helyretéve a magyar irodalomban, és szomorú, hogy a prózai életműve most is szétszórva fekszik az újságlapokon. Az irodalomtörténész-szerkesztő elmondta: nevével ellentétben Szép Ernő nem volt túlságosan szép ember, ám az ország olvasó úrhölgyei és
-leányai hatvan szerelmes levelet írtak hozzá. Idézve egy gimnazista kislány soraiból: „az osztályban úgy döntöttünk, hogy te vagy a legszebb.” Egy nyugdíjas néni azt írja: „én magát nagyon rendben tudnám tartani, két férjet már eltemettem, de magára nagyon tudnék vigyázni.”
Volt egy fiatalkori nagy szerelme, egy bártáncosnő, aki Moszkvába is követte, de aztán a lány eltűnt Párizsban. A költő hazatért, s haláláig őrizte az emléket, nyilvánvalóan ez a szerelem ihlette a Lila ákácot. Azt is kevesen tudják, hogy Szép Ernő írta meg a békebeli idők első, egyik legszebb hazafias költeményét, Ima címmel – amelyet többen is megzenésítettek –; nem volt olyan szavalóverseny, ahol el ne mondták volna, de az államszocializmusban feledésbe merült. A kommunizmus első, rövid, ám dicstelen korszakában kis híján nemzeti mártír lett belőle. 1919-ben, a vörös puccs idején este kijárási tilalom volt Budapesten. Szép Ernő, mint szórakozott költő, erről tudomást nem véve sétálgatott a körúton, amikor rálőttek a vörösőrök. A füle mellett süvített el a golyó. Ha a Lenin-fiú jobban tud célozni, akkor igen korán véget ér egy nem mindennapi költői életút. Másik, akaratlan összetűzése még az első magyar szocialista hatalommal úgy történt, hogy a margitszigeti nagyszállóban lakott mindaddig, amíg Kun Béla és egyéb tanácsköztársasági népbiztosok rokonait oda nem szállásolták. A költőt azonnal kidobták onnan, aki a nővéréhez költözött. E lánytestvér naplójából kiderült, hogy fivére a kommunizmus második visszatérését is megsínylette. Hátborzongató, hozzá méltatlan körülmények között halt meg 1953-ban. Súlyos betegen feküdt egy kétágyas kórteremben, amikor egy szocialista átszervezés után egy tízfős hodályba került, ahol a gondatlan, embertelen bánásmód okozta halálát, igazolva azokat a balsejtelmeket, amelyeket a költő azzal fejezett ki, hogy 1945-ban, az oroszok bevonulása után rendre úgy mutatkozott be: Szép Ernő voltam.
origo.hu
Gál Kinga: Az EP Patrióták frakciója szavazatával nem támogatja az új, Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságot
